Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
Bevezetés
BEVEZETE5 Az emberiség történelmét végig kisérik az árvizek. Kiküszöbölésük ma sem lehetséges, de az árvízkárok műszaki és gazdasági rendszabályokkal csökkenthetők. Árvizek az ősi legendák történetében éppen úgy feltűnnek, mint a modern történelemben! a Gilgames eposz, vagy a bibliai vizözön, majd sokkal később a kinai, indiai és pakisztáni katasztrofális árvizek, az 1938. évi árviz, amely a régi Budapest, Pest-Buda legnagyobb részét elpusztította, vagy az elmúlt években a firenzei árvízkatasztrófa, az 1970. évi árviz a Tiszavölgyben. Ezek csak példák, de az emberiségnek száz és száz árviz okozott felmérhetetlen kárt. Korunkban a fajlagos árvízkárok egyre magasabbak, mivel a gyors mezőgazdasági, ipari és városi fejlődés következtében az árterület értéke növekszik, és az árvizszintek egyre emelkednek a vízgyűjtőn bekövetkező emberi beavatkozások miatt /erdőirtás, töltésezés, mederszabályozás, 3tb./. A hidrológus felelősségteljes szerepet tölt be az árvizmentesitésben, hiszen a hidrológia fejlődése ma már lehetővé teszi, hogy az árvizi jellemzőket egyre jobban felismerjük és az árvízkár-csökkentés optimális módjait meghatározhassuk. Az Egyesült Nemzetek és speciális szervezetei /FAO, UNESCO, WMO, stb./ már régen felismerték, hogy az árvizmentesités nemzetközi együttműködést igényel. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség athéni közgyűlésén már 1961-ben nemzetközi programot állítottak fel a teljes hidrológiai körfolyamat vizsgálatára. Langbein 1961-ben hét világméretű hidrológiai problémát sorolt fel és ezek egyike az árvizmentesités. A Nemzetközi Hidrológiai Decennium/IHD/ keretében a 12 munkabizottság közül az első az árvizekkel és árviz számítással foglalkozik. Ennek a munkacsoportnak kezdeményezésére Leningrádban 1964-ben szimpóziumot tartottak, ahol 38 ország képviselői, több mint száz beszámolót készítettek az árvizekről, és ezek számításáról. Módszertani útmutató készül a csapadékból, illetve hóolvadásből származó árvizek számítására, valamint befejezés előtt áll a nagy árvizek világkatalógusa. Az ENSz Regionális Gazdasági Bizottságai, mint pl. az EGB, Európai Gazdasági Bizottság, az ázsiai és távolkeleti, a latinamerikai és az afrikai gazdasági bizottságok ár- vizmentesitési nemzetközi programot állítottak össze. 1969-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete, a szovjet kormány támogatásával nemzetközi szemináriumot rendezett az árvizmentesités az árvizkár csökkentés témájában, amely különösen a fejlődő országok számára nagyjelentőségű volt. Az árvizmentesités hidrológiai szempontjai a hidrológiai továbbképző tanfolyamok fontos tárgykörét jelentik. A hidrológiának csaknem minden ága többé-kevésbé kapcsolatban van az árvizek keletkezésével, tehát elég nehéz az árviz valamennyi szempontjáról teljes leírást adni. Ezért csak egyes fejezeteit mutatjuk be a korszerű árvizi hidrológiának és azoknak a fejlett módszereknek, amelyek elősegítik, hogy az árvizmentesités hatékony legyen. Az 1. fejezet az árvizek hidrológiájával foglalkozik. Bemutatja az árvizek szempontjából legfontosabb vízgyűjtő jellemzőket /l.l/, tipikus példákat ad a különböző árvizekre /1.2/, ismerteti a vízgyűjtő jellemzők, csapadék és árhullámkép közti összefüggéseket /1.3/» valamint megemlíti az árvizi előrejelzést /1-4/. A 2. fejezet egyes speciális hidrológiai problémáit tárgyalja az árvizmentesi- tésnek. Ezek közül a 2.1. az u.n. árvizi terhelést, .2.2 az árvédelmi töltések és mederszabályozás hidrológiai tervezési szempontjait, a 2.3 fejezet az árvédelmi töltések védőképességének meghatározását, a 2.4 az árvizcsúcs csökkentő tározókat éa a 2.5 fejezet az árvízkár csökkentés nem műszaki módjait elemzi. Az árvizmentesités optimális módszerének kiválasztásakor nemcsak a hidroökonó- miai szempontokat kell figyelembe venni, mivel a társadalmi /életvédelem, stb./ és politikai viszonyok általában befolyásolják a "legjobb" megoldást, de az árvizmentesités hidroökonó- miai vizsgálata mindenképpen az optimum keresés egyik alapja. Ezt a tárgykört elemzi a 3. fejezet. A 3.1 részben az árvizi jellemzők és az árvízkárok közti összefüggéseket vizsgáljuk. Az árvizmentesités alternatívái meghatározásának módszertanával foglalkozik a 3.2 fejezet. Az optimum keresés problémakörét foglaljuk össze a 3.3 részben, és külön felhívjuk
