Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)

2. Árvízkárcsökkentés sajátos hidrológiai problémái

34 két eset kombinációja adja! a korábbi adatsort a jelenre kell transz!ormaiul, megállapítani statisztikai jellemzőit, felvenni a. jövőben várható inhomogenitáo trendjét és erre szuper- ponélni a valószínűségi változó véletlen jellegű változását. d/ Az adatsor nem független j ellenéből credo bizonytalanság, amely tulajdonképpen csak látszólag bizonytalanság. Ugyanis, ha a statisztikai próbával ellenőrzött függetlenség nem teljesül, megfelelő más statisztikai modellel kell leírni a jelenséget /pl. Markov-lánc- cal/ és a bizonytalanság máris kiküszöbölődik. 2. /,avizkakcöOkiú;ijti:ö öajátoö hidrológiai íhoblkiíái. 2.1. Töltések árvízi terhelése Síkvidéki, kisesésü folyószakaszokon levonuló árvizek időtartama gyakran igen nagy. Az árvízvédelmi töltéseket legtöbbször olyan magasra kiépítették, - vagy közeljövő­ben kiépítik, hogy a töltést meghágó árvizek valószínűsége elhanyagolhatóan kicsi. Az ár- viz időtartamával és magasságával egyaránt összefüggő, fárasztó igénybevételnek tekinthe­tő terhelés hatására, az idők folyamán fokozatosan elöregedő töltésben és altalajban olyan veszélyes jelenségek léphetnek fel, amelyek töltésszakadást okozhatnak. Magyarországon át­haladó két legnagyobb folyón - a Dunán és Tiszán utoljára 1965, 1967, illetve 1970-ben vo­nultak le olyan hosszantartó és magas árvizek, amelyeknél az említett fárasztó hatás jelen­tette a legnagyobb veszélyt. Bevezették az árvízi terhelés fogalmát, amely együttesen figyelembe veszi a víz­állást ée az időtartamot is, igy alkalmas az árviz okozta fárasztó igénybevétel jellemzé­sére [57]. Az árhullám hatására a töltésben és az altalajban káros jelenségek, u.n. árvízi hatások lépnek fel. Ha ezen hatások egyike a töltésszelvény szempontjából kritikus érté­két eléri, töltésszakadás és igy árvízi elöntés keletkezik. A legfontosabb árvízi hatáso­kat a 2. 3 fejezet tárgyalja. Mivel a teljes árhullámképre sem determinisztikus, 3em stochasztikus alapon, sem előrejelzéssel, sem részletes tervezéssel nem tudjuk méretezni jelenleg a védvonalat, az árhullámkép olyan jellemzőit választjuk ki, amelyek az árvízi hatásokkal leginkább össze­függésbe hozhatók /tetőző vízhozam, vízállás, teljes vízmennyiség, tartósság, árvízi ter­helés, stb./. Az 1.3 fejezetben bemutattuk, hogy többféle módszerrel becsülhetjük ezeket a paramétereket a meteorológiai és vízgyűjtő jellemzőkkel, vagy közvetlen statisztikai fel­dolgozással. Hnnek a fejezetnek fő témája az árvízi terhelés elemzése, amely a tültésrendszer szempontjából az egyik legfontosabb árvizi jellemző. Nemcsak a statisztikai vizsgálatát mutatjuk be, hanem rávilágítunk a káros árvizi jelenségekkel való kapcsolatára is. /.rvizi terhelésnek nevezzük a visálláa-időuor meghatározott szint feletti terüle­tét. A kiválasztott szint megfelel a vizsgált szelvénynek annak a vízállásnak, amikor a viz a töltéslábat eléri. Adott árhullám esetén definíciószerűen /19. ábra/ Árvízi terhelés L = x\ 2 /h-hj/ . dt /49/ ahol L az árvizi terhelés /m.nap/, /tg-ti/ a kiválasztott hj szint feletti vízállások időtartama /nap/. A továbbiakban az árvizi terhelést a napi vízállásokból közolitően számí­tottuk: 'T2 1 ■ £«, s 19. ábra. Az árvizi terhelés definíciója /50/

Next

/
Oldalképek
Tartalom