Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)

1. Árvizek hidrológiai szempontjai

- 20 11. ábra. A közvetlen lefolyás becslésére szolgáló görbesereg, vagyis a 18. és 19. egyenletek megoldása

A lefolyás becslésének további módszereivel a II.2. tárgy foglalkozik.

A Szovjetunióban alkalmazott módszer a legnagyobb árvizhozam számítására a következő fő tényezőként veszi számszerűen figyelembe:

1. Vízgyűjtő terület, A;

2. A fő vízfolyás hossza, L;

3. A közepes hosszanti mederesés, i;

4. A vízgyűjtőn mért átlagos csapadék, H ;

cp

5. befolyási tényező /f /.

Az első két tényezőt pontosan akár térképről, akár természetbeli mérések révén állapíthatjuk meg. A harmadik tényezőt úgy határozhatjuk meg, hogy a mértékadó esés felfogást bevezetjük és igy a mellékfolyók nagyobb esésének az árvizhozamra gyakorolt hatását automatikusan figyelembe tudjuk venni.

Tapasztalat szerint a 4* és 5> tényező regionálisan interpolálható.

A módszer egyébként egyszerű: a vizsgált helyen a mértékadó árhullámhoz tartozó vízhozam-idősor területét a legnagyobb ordináta t^, a görbe szélessége /Tffl + Tc/ és alakja szerint fejezhetjük ki. Ezt az értéket egyenlővé kell tenni a vízgyűjtőre lehulló teljes hatékony csapadékhoz tartozó vízmennyiséggel.

V'r = f K* + V »T] = Hcp ' A /20/

Kombináljuk a 11. és 20. egyenletet:

= 1000 Hcp A = 1000 /Hcp - H0/ if) A /21/

ahol Hcp a T idő alatt lehúzódé átlagos csapadék a vízgyűjtőn;

Hq a kezdeti csapadék, azaz az a határérték, amelynél a nagyobb csapadék már lefolyást okoz;