Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Árvizek hidrológiai szempontjai
18 Az a éa b paraméterek számítására az árhullámkápeket = 1 viszonylagos ordinátákkal rakták fel. Ha T = 1; T = 1; a „i ordináták A= 0,05 távolságra vannak egy- , ra c wm mástól. Háromszög alakú árhullámkép esetén: a = b = 0,50 Parabola alakú árhullémképre, ha az áradó ág n fokszámú és az apadó ág n fokszámú: 1 1 a = TTT b = n + T " A tipikus árhullámkép Sokolovsky szerint a következő: a = 0,333; b = 0,250 A tetőző vízhozam becslése A tapasztalati módszereket széles körben alkalmazták és jelenleg is alkalmazzák az árvizhozamok számítására. Több mint 100 ilyen képletet hasznainak a gyakorlatban [33] • Ezek legtöbbje - ha nem az összes - nem veszi figyelembe az összes fontos hidrológiai tényezőt. Ahogy egyre több adattal rendelkezünk kis vizgyüjtőkről történő lefolyásra, az ilyen tapasztalati képletek jelentősége egyre csökken és pontosabb, logikusabb módszerekkel helyettesíthetők. A mérési adatok statisztikai elemzése útján kapott eredményeket egyre nagyobb mértékben hasznosítják és regionális árvizvalószinüoégi görbéket számítanak. Ez logikus eljárás, mivel több vizmérő állomáson gyűjtött nagymennyiségű vízhozam adatot alkalmaz. A tapasztalati képletekhez képest fejlettebb eljárás, de különösen kis vízgyűjtők esetén az adathiány miatt nem elegendő pontos. Az u.n. racionális módszer általában 200 acre-nél nagyobb vízgyűjtőkre nem alkalmazható. Szintetikus árhullámképoket kisvizgyüjtőkre, a csapadék és lefolyási adatok hiánya miatt, nehéz számítani és egységnyi árhullámképet jelentősen torzitja a nagy mértékben változó fizikai tényezők eltérése. Ez a módszer valószínűleg tovább fog fejlődni, de általános elterjedése még további adatok gyűjtését igényli. A korrelációé elemzés révén kapott képletek a különböző hidrológiai és vízgyűjtő jellemzőket egyesitik és a jövőben ettől a módszertől még nagyobb és még megbízhatóbb eredmények várhatók. A racionális módszer alapképlete a következő: Q, = Cx Ix A /12/ ahol Qx — adott visszatérési időszakhoz, x, tartozó tetőző vízhozam, A - a vízgyűjtő területe, Ix - a vízgyűjtőre hulló, x visszatérési időszak és az összegyülekezósi idővel megegyező tartósságú csapadék közepes intenzitása, Cx - a visszatérési időszaktól, a vízgyűjtő jellemzőktől és a többi változó egységétől függő tényező. Az összegyülekezé3Í időről feltételezzük, hogy x-től független, és a vízfolyás hossza és esése alapján becsülhető. Cx tényező általában nem független az x-től és nagyobb visszatérési időszakok esetén növekszik az árvizi vízmennyiséget csökkentő beszivárgás viszonylagos növekedése következtében. A Cx továbbá a vizgyüjtő tározó hatását is kifejezi az árvizcsúcs csökkentésében. A 12. egyenlet módosítható és igy az u.n. "racionális veszteség arány" képlethez jutunk: «x = B /Xx = V /13/ ahol Qx és Ix a 12. egyenletben alkalmazott jelölések, de mindkettőt ugyanabba a mértékegy-
