Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Árvizek hidrológiai szempontjai
10 Horton a vizfolyáo esés törvényeként fejezte ki, amely a vízfolyás rendszám törvényéhez hasonló fordított mértani sorozat. k-u \ = ?1 Rs /9/ ahol az u rendszámú vízfolyás szakasz átlagos esése, 3^ az elsőrendű vízfolyás szakaszok átlagos lejtése, Rs az állandó esés-arány, amely hasonló a bifurkációs tényezőhöz és k a legmagasabb előforduló rendszám. A vízfolyás esés törvényét számos vízgyűjtőn alkalmazták, és általában érvényesnek bizonyult akkor, ha a geológiai rétegek, amelyekbe a vízfolyás beágyazódik, mentes erős inhoraogenitásoktól. Kapcsolat a tala.ifelszín és a vízfolyás esése között A vízgyűjtő talajfelszínének esése szorosan kapcsolódik a vízfolyás eséséhez és a magasságkülönbségekhez. Hegyvidéken, ahol a magasságkülönbség nagy, az eróziós tevékenység szintén ennek megfelelően jelentős. A meredek lejtők nagy mennyiségű, viszonylag durva szemcséjű hordalékot mosnak a vízfolyásba, amelynek meredek lejtéssel kell rendelkeznie, hogy ezt a hordalékot, mint fenékanyagot továbbszállitsa. Sikvidéken a felszín lejtési viszonyai enyhébbek és Így viszonylag kisebb mennyiségű és finomabb szemcséjű hordalék keletkezik, amely viszont ennek megfelelően kisebb vizfolyáo esést igényel továbbszállítására. Strahler ezt a kapcsolatot olyan hatványfüggvény alakjában vizsgálta [6] , amely a vízfolyás esés 0 és a völgyoldali esés 0 között áll fenn, a földrajzi térségek széles skálác g ján /6. ábra/. A vízgyűjtő talajfelszínének átlagos lejtési viszonyait jól jellemzi az u.n. legnagyobb völgyoldall esés 0max’ araelye't a vízválasztótól, a legmeredekebb esésszakaszok mentén a csatlakozó vízfolyásig mérünk. Ezt a legnagyobb völgyoldali esést a geológiai és éghajlati viszonyok különböző eseteire elemezték. Terv szerint 50-100 mintát vesznek egyenletes elosztásban. A mérést vagy közvetlenül a terepen, vagy térkép segítségével hajtják végre. Ai pontosság megfelelő léptékű térkép esetén megfelelő. Az eséseket valószínűségi változónak tekintjük, osztályba soroljuk és a statisztikai vizsgálat szokásos módszerével elemezzük. Ennek során kiszámítjuk a számtani közepet, szórást, variációs tényezőt, a szimmetria tényezőt es a normál eloszláshoz való illeszkedés jóságát ellenőrizzük. Ezek a statisztikai adatok nemcsak arra szolgálnak, hogy egy terület—egységen a lejtés viszonyokat jellemezzük, de a szigorú, szabatos statisztikai próba kimutatja a különbséget két vagy több vizgyüjtő lejtési viszonyai között. 6. ábra. Kilenc különböző esésű, éghajlatú és kőzetű vízgyűjtőkhöz tartozó vízfolyás szakasz esetén a völgyoldali lejtések összefüggése
