Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az idényen kívüli öntözés üzemi elterjedése
Az idényen kívüli öntözés üzemi elterjedése A népgazdaság bármelyik ágazata anyagi eszközök — így a beruházás, az állóeszköz és az anyagi ráfordítás — nélkül nem fejleszthető. Hiába ér el a tudomány s a hazai kutatás újabb és újabb eredményeket, ha azokat az üzemek anyagi lehetőségük hiányában nem hasznosíthatják. Az idényen kívüli öntözésre is csak az elmúlt másfél évtizedben nyílt lehetőség, amikor is az idényen kívüli öntözésre alkalmas területek aránya növekedett. Ugyanakkor az újabb ismereteink alapján ma biztonságosan jelezni tudjuk, hogy melyek azok az évek, évszakok, hónapok, amikor az ország egész területén, tehát még a régen öntözésre berendezett — mélyebb fekvésű területeken is — az idényen kívüli öntözési rend alkalmazható. Az új kutatási eredmények elterjedésének ütemével még olyan esetben sem lehetünk megelégedve, amikor alkalmazásuknak nincs anyagi korlátja. Egyszerűen nem hasznosítják azokat, mert az üzemek nem ismerik, illetve ismerik, de tartózkodnak az új módszerek bevezetésétől. Valamennyi újnak tekinthető kutatási eredmény — így az idényen kívüli öntözés is — nagy felelősségvállalásra kötelez. Különösen fokozott gondot kell fordítanunk a biológiai jellegű tudomány új ismereteinek feltárásánál arra, hogy az új eredmény alapvető tézisei még évtizedek múlva is „időállók” maradjanak. A növénytermesztés az időjárás hatásának rendkívül kitett, ezért eleve azzal kell számolnunk, hogy ezen a területen csak egy-két évtizedes folyamatos kutatómunkával remélhetünk maradandó új eredményt. Az idényen kívüli új öntözési rend kidolgozásánál s az eredmények elterjesztésénél ezekhez az elvekhez tartottuk magunkat. A kutatási program kb. 5 éves előkészítése után az 1950-es évek elején kezdtük meg a kutatásokat. A részeredmények publikálása után csak 1963-ban közöltük — a nagyobb teljesség igényével — az új öntözési rendet. Az üzemek széles nyilvánossága elé csak újabb öt év múlva léptünk ki, amikor az 1968-as rendkívüli évjárat elméletünk „hihetetlenségét” feloldotta. Az ország több, jellemző nagyüzemében a módszer helytállóságát még további 4 évig ellenőriztük. 1972-ben — tehát az első közléseket (1952) követően 20 év után — kezdtük meg az eredmények hatékonyabb üzemi elterjesztését. Az idényen kívüli öntözés elterjesztésével meg lehetünk elégedve. Az új kutatási eredmények közül csak a műtrágyázási eredmények elterjedése volt gyorsabb ütemű, mert a műtrágya átlagos mennyiségének felhasználása független az időjárástól. Az öntözhető terület nagysága — szükséglete — azonban évenként szélsőségesen változik, s így a fejlődés üteme nem egyenletes. Az idényen kívüli öntözés térhódítását a 10. ábrán szemléltetjük. Idényen kívül eső vízfelhasználás korábban is volt, amely a halastavak feltöltéséből idényen kívül öntözési idényben idényen kívül 10. ábra. Az idényen kívüli öntözés térhódítása 28
