Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Vízellátottsági és öntözési jelzés
Vízellátottsági és öntözési jelzés Az idényen kívüli öntözés kidolgozásával egyidejűleg sikerült olyan módszert találni, amely lehetővé teszi a vázolt talaj adottságok mellett az egyes növények vízellátottságának rendszeres megállapítását. A növények vízellátottságának figyelem- bevételével jelezzük az idényen kívüli öntözés szükségességét, illetve az öntözés időpontját és a ki- öntözhető víz mennyiségét. A talajok, illetve a növények vízellátottságát különböző módszerekkel vizsgálhatjuk. Kutatásaink keretében közvetlen módszerként a liziméter segítségével megállapított evapotranszspiráció, továbbá a talaj nedvességének állandó regisztrálásával nyerhető adatok alapján kontrolláljuk a közvetett módszerrel kapott eredményeinket. Az idényen kívüli öntözés szükségességét országos kiterjedésben nem közvetlen, hanem közvetett módszerrel állapítjuk meg. Korábban világszerte a termesztési, az öntözési stb. feltételek vizsgálatánál általános módszerként használták — mint közvetett módszert — a THORNTHWAlTE-féle potenciális evapotranszspiráció kiszámításának módszerét. A magunk részéről újabb módszert dolgoztunk ki a négy éghajlati elem (hőmérséklet, napsütés, csapadék, a levegő relatív nedvességtartalma) jelhasználásával. E legfontosabb négy éghajlati elemet azért is választottuk, mert sok évre visszamenőleg a meteorológiai obszervatóriumokban ezekre találunk feljegyzéseket (Bocz 1956). Havonként számítjuk ki a havi komplex Y értékeket a nyári félévre (márciustól szeptemberig). 9. ábra. Közép- és Nyugat-Európa országainak szárazsági indexei 26
