Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Finály Lajos fejlődést, ill. ezen belül az oktatást befolyásoló jelentős szerepe abban is megnyilvánult, hogy az egészség- ügyi ismeretek meghatározó szerepét, azok oktatásban való szerepeltetésének fontosságát is felismerte. Dr. Bolberitz Károly: Az ipartelepek vízgazdálkodásának mennyiségi és minőségi kérdései (1954.). Ezen jegyzet előszava rendkívül hasznos, mert betekintést nyújt az ipari vízgazdálkodás 1950-es években jelentkezett forrongó világába. Ez esetben az oktatás fejlesztését a rohamosan fejlődő ipar igényelte. Bolberitz Károly igényes bevezető gondolatai: "Az ipartelepek vízgazdálkodása kialakidóban lévő új tudományág, melynek születésénél a jelenkor ipari és vízgazdálkodási szakemberei bábáskodnak. A tapasztalatok gyűjtése, az ismereteknek alapelvekké kristályosítása, az adatok rendszerré alakítása a közeljövő feladata. Az ipari vízgazdálkodás alkalmazott tudomány, mely a technológia és a vízgazdálkodás határterületén áll. Alapjai természetesen a vízgazdálkodás területéti nyugszanak, nem nélkülözheti azonban a technológiát, mert hiszen technológiai folyamatokhoz kell nyers-, segéd-, vagy mellékanyagot nyújtania, technológiai folyamatokból erednek szennyvizei, melyeket meg kell tisztítania; de azért sem nélkülözheti a technológiát, mert maga is technológiai műveleteket hajt végre a vízelőkészítés és a szén nyvízkezelés terén." Az 1960-as években dr. Borsos József oktatói tevékenysége révén kialakult a "Városgazdaságtan" oktatási anyaga is (1964, 1965.). A városgazdaságtan feladata egi/úttal a településtudományi szemlélet kialakítása is. A városgazdaság széles és műszaki, technológiai, valamint üzemgazdasági szempontból szerteágazó területen a műszaki és gazdasági tervezésnek, az elemzéseknek, egyedi és összehasonlító vizsgálatoknak sokfajta, egymástól eltérő feladata van már ma is. A társadalmi és technikai fejlődés pedig egyre újabb és újabb feladatok megoldását kívánja meg. Ha mindezeknek az összességét “városgazdasági tervezésnek" nevezzük, e fogalommeghatározással a való helyzetet csak megközelítjük. A vízellátás-csatornázás oktatása az általános mérnöki- majd az építőmérnöki szemléletnek megfelelően fejlődött ki. Az 1960-as évek második felében azután fokozatosan a komplex ismeretek váltak uralkodóvá, vagyis a hagyományos hidrológiai, hidraulikai, közgazdasági tanulmányok mellett a vízkémiai, vízbiológiai-, bakteriológiai-, környezetvédelmi-, majd az 1980-as évektől kezdve már a közegészségügyi ismeretek súlya is növekedett. A fejlődés a hazai gyors ütemű víziközmű fejlesztéssel kapcsolatos igények a nemzetközi szakirodalom fejlődése, külföldi hosz- szabb idejű WHO, Duna-projekt stb. tanulmányutak együttes hatásaként jelentkezett. A hazai oktatás egyik fő erőssége, jellegzetes vonása az volt, hogy benne az elméleti alapokból kiindulva, a vízellátási (vízszerzés, víztisztítás-, a csatornázási-, és a szennyvíztisztítási feladatok és folyamatok tervezése arányos súllyal szerepelt. így a hallgatóság az oktatási periódusban az alapfeladatok (pl. vízelosztó rendszer), egyes gyakorlati feladatok (pl. konkrét csatornarendszer) tervezését is elsajátították, A tervezési munkában számos külső szakember nyújtott támogatást, ami rendkívül fontos volt, hiszen a hallgatók ily módon a tervezés sajátos gondolatvilágát, szemléletét, gazdasági-, építési-, üzemeltetési vonatkozásait is megismerhette. A hallgatóság kapcsolatba kerülhetett a tervező- intézetekkel, a szakterület kiemelkedő szaktudású specialistáival, hozzájuthatott számos szakirodalomhoz is. A tervezéssel kapcsolatos oktatás egységes szemléletének kialakítását, a külső szakemberekkel való összhang megteremtését nagymértékben segítette a Bozóky-Szeszich Károly, Kovács K.-né, Illés István: Vízellátás és Csatornázás, tervezési segédlet megjelentetése. Ezt a jegyzetet az oktatás és a gyakorlat egyaránt hasznosította. A hatvanas évek második felében világossá vált, hogy a műszaki felkészültség mellett átfogóbb ismeretek megszerzése nélkülözhetetlen. Dr. Öllős Géza vetette fel, hogy a vízellátás és csatornázás tárgy elméleti oktatása mellett laboratóriumi gyakorlatokra is szükség van: a vízminősítés fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai módjait, eljárásait, a víz értékelésének mibenlétét a műszaki körben dolgozó mérnöknek is legalább általánosságban ismernie kell, hiszen a vízellátással és csatornázással összefüggő tevékenység rendszerint komplex folyamatokhoz kapcsolódik. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a mérnöknek tevékenysége színvonalas ellátásához számos egészségügyi ismeretre is szüksége van. Ez a szemlélet 1967-ban kapott fokozott szerepet a vízellátás- és csatornázási tárgy oktatásában, amikor az elméleti és rajztermi tervezési oktatás kiegészült a víz- és szennyvízbiológiai gyakorlatokkal is. A legfontosabb fizikai- és kémiai alkatrészek konkrét meghatározása, az indikátorszervezetek mikroszkópos tanulmányozása a folyamatok lényegének megértését segíti elő, és hozzájárul a tananyag hatásosabb elsajátításához. 1967-tól kezdve az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán a Vízépítőmérnöki Szak Vízgazdálkodási Tanszékén a negyedik évfolyam hallgatói számára megindultak a laboratóriumi gyakorlatok. 115 A kémiai gyakorlatokat dr. Papp Szilárd, a biológiai gyakorlatokat dr. Kollár György, a szennyvízbiológiai gyakorlatokat ifj. dr. Szabó Zoltán és dr. Sz. Muhits Katalin vezette. A laboratóriumot 1971-től 1977-ig - nyugdíjba vonulásáig - dr. Kollár György vezette, aki ezt megelőzően a Fővárosi Vízműveknél a vízbiológiai, majd a Tatabányai Szénbá101
