Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A települési közművesítés igényeinek jelentkezésekor a legfőbb nehézséget az okozta, hogy rendszerint hiányzott az a vízbázis, amelyre a vízellátó rendszert telepíteni lehetett volna. Ha azonban valamilyen víznyerőhely adott is volt, annak teljesítménye, igénybevehetősége nem volt ismert. Ráadásul hiányoztak azok a szakemberek, akik az ilyen jellegű feltárásokat el tudták volna végezni. Ezt a helyzetet felismerve alakult a Vállalat Mérnökgeológiai Osztálya,103 amely ezen a néven - később iroda szintre bővülve - a vállalat megszűnéséig, ill. szétdarabolódásáig, 1992-ig működött. A különleges vizsgálatokhoz mélyépítő, geofizikus, bánya- és elektromérnökök álltak rendelkezésre. Kezdettől fogva tagja volt az egységnek Vigh Gy., a MAFI korábbi igazgatója, Mayer I., az egész életében vízfeltárással foglalkozó geológus, Jakucs László a későbbi egyetemi tanár és barlangász. De - a teljesség igénye nélkül - említést kell tenni a hosszabb-rövidebb ideig itt dolgozott Békési János, Honti Gyula, Horváth Lajos, Juhász József, Koltay József és Marton Lajos munkásságáról is. Az FTV-n belüli vízvizsgálatok elindítója Varró István, folytatója Sellyey Gyula volt. Kezdetben a feladatok döntően iparfejlesztéshez kapcsolódtak. Ezen belül is meghatározó volt a hadipar és az ezekhez áttételesen kapcsolódó ágazatok fejlesztése. A lakossági ellátás részben ezekhez kapcsolódva, ill. más módon, de többnyire csak másodlagos feladatként jelent meg. Ebben az időben sem a földtani, sem a vízügyi szervezetek, de a kivitelező vállalatok sem rendelkeztek a vízfeltárást megkönnyítő és megalapozó teljeskörű adatbázissal, vagy adatszolgáltatással. így a vízföldtani helyzetértékelést elsősorban saját hatáskörben kellett megteremteni és biztosítani. De még ennek birtokában is egy költséges mélyfúrású kút létesítésének előkészítése számos bizonytalansági tényezőt tartalmazott.104 Ezért azok terve általában iránytervként készülhetett el, kivitelezésére pedig kutató jelleggel került sor. Ez pedig azt jelentette, hogy a kút létesítése folyamatos műszaki irányítást és ellenőrzést igényelt, amelyet csak komoly mélyfúrási tapasztalattal rendelkező fúrómérnökök, vagy technikusok voltak képesek ellátni. Az ezzel foglalkozó szakgárda főleg a korábbi magánkivitelező vállalatok irányítóiból került ki.105 Az 1960-1970-es években azok a feladatok képezték a Vállalat fő tevékenységi körét, amelyek a vízszerzés előkészítéséhez, megoldásához, a hálózat elhelyezéséhez (pl. löszterület, alábányászottság), valamint a vízvezetés egyéb területein jelentős helyszíni elővizsgálatot, többirányú mérlegelést és a szokványos tervezésen túlmenő értékelést igényeltek. A Vállalatnak ez a korszaka sikeres volt, amelynek néhány eredménye: a délborsodi regionális vízmű komplex kialakítása, a komlói szakaszos vegyszeradagolással kialakított felszíni vízmű, a budapesti fürdők védelmi rendszerének létrehozása, a környezetföldtani vizsgálatok beindítása volt. Az 1960-as évtized elejére esett a Zsigmondy-féle városligeti hévízkút feltárása és vizsgálata. Bár ez a munka a vízellátás fejlesztése tekintetében nem igazán kiemelkedő, de olyan bonyolult műszaki feladatot jelentett, és olyan bravúros technikai felkészültséget igényelt, amely feltétlen említést érdemel. Jellemző volt, hogy: ilyen jellegű, 1000 m-nél nagyobb mélységű kút vizsgálata műszeres méréssel korábban még nem történt meg, a kút belső kiképzése vörösfenyő béléssel készült, a kút az építését követően a tér rendezés miatt a Millenniumi emlékmű közvetlen tövébe került, és a vizsgálat ideje alatt a vízellátás folyamatosságát fenn kellett tartani. A feladat elvégzéséhez szükségessé vált a már kifejlesztett felszerelések jelentős kiegészítése, többek között az addig mechanikus vezérlésű és kijelzésű eszközöket elektromos működtetésre és jeladásra kellett átalakítani. A nehéz feladat sikeres megoldása nagyban hozzájárult a műszeres vizsgálat létjogosultságának akkori elismeréséhez is. Az 1980-as évtized az FTV számára sok szempontból ellentmondásos időszak volt. Miközben a lakossági vízfogyasztás változatlanul - évi mintegy 5%-kal tovább növekedett, az ipar területén megkezdődött a visszaesés, a víztakarékosság, általában az energiahordozók árának és értékének fokozatos közelítése. Ez azzal is összefüggött, hogy a vízkészletek iránti változatlan növekvő igények, valamint a víz előkészítésének és szétosztásának ebből is adódó feladatai egyre költségesebb előmunkálatokat és megoldást igényeltek. Az energiatakarékosság a vízellátásnál az üzemirányítás automatizálására való törekvésben, valamint az üzemmódhoz gazdaságosan igazodó vízemelés kialakítása (pl. fordulatszám szabályozós szivattyúk alkalmazásában) jelentkezett. Ugyancsak erre az időszakra esik az is, hogy a korábbihoz képest több vonatkozásban szigorodott az ivóvíz-szabvány (MSZ-445). További nehézségeket jelentett, hogy szükségessé a vízellátás több mint 90%-át kitevő felszínalatti vizek esetében is a víztisztítás. Ennek persze több okai is volt: részben a jobb minőségű vízkészletek kimerülése, a kiszolgált vízmennyiség növekedésével együtt járó szigorúbb műszaki követelmények, továbbá az ivóvíz-szabvány egyes határértékeinek változása, nem utolsó sorban pedig egyes újabb károsító anyagok felismerése, valamint egyes komponenseknek a technológiai beavatkozások hatására megtapasztalt kedvezőtlen viselkedése. Különösen a vízben levő arzén (As) jelenlétének és természetesen a veszélyességének felismerése jelentett sürgősen 96
