Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
vVízellátás fejlődése a második világháborút követően si feladatokat maradéktalanul teljesíteni. Az idők során az országban megvalósuló ipari komplexumok 90%-ának ösz- szes vízellátási létesítményét a MÉLYÉPTERV tervezte. Az 1950-es évek elején és közepén nagy vízmennyiségi igénnyel léptek fel az erőművek és az acélművek, (pl. a Berentei Hőerőmű, a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, stb.). Ha nagyobb vízfolyások mellé telepítették őket, igényeik kielégítése nem okozott különösebb gondot. Vízszegény területeken azonban már nem volt lehetséges a teljes vízigény biztosítása. Ez a körülmény sok helyütt a visz- szahűtéses és visszaforgatásos vízellátási rendszerek tervezését és megvalósítását hozta magával. De még a pótvíz beszerzése is gyakran nehézségekbe ütközött, s így nem egyszer több 10 km távolságról kellett a vizet odaszállítani (pl. Mohács-Pécs 40 km, Tapolcafő-Ajka 23 km, Fényes-forrás- Oroszlány 22 km, stb.). A visszaforgatásos rendszerekben természetesen már jóval magasabbak lettek a vízminőségi követelmények, ezért a vizek megfelelő kezeléséről kellett gondoskodni. Nem is beszélve a kazán-tápvizek minőségéről, amelyek minden esetben lágyítást, ill. sótalanítást is igényeltek. Az előbbi feladatok megoldása ösztönzőleg hatott az ipari és azzal kapcsolatos ivóvízellátás fejlődésére. A nagyipar ilyen jellegű hazai közműberuházásainak tervezését túlnyomórészt a MÉLYÉPTERV végezte. A feladatok nagy száma és változatos módja jó alkalmat adott tervezőmérnököknek tapasztalatszerzésre és fejlődésre. Csak néhány példa a nagyobbak közül: folyami vízkivételek és nagynyomású szivattyútelepek 8-11 m3/s teljesítménnyel, nagy (800- 1000 mm) átmérőjű csővezetékek és hálózatok, korszerű technológiával épülő víztávvezetékek (NA 600, 700 mm, Ajka, Pécs), 1600-1800 mm átmérőjű cirkulációs hűtővíz-vezetékek. Felszíni víztisztító művek (iilepítés, derítés, szűrés) 20.000-150.000 m3 teljesítménnyel, vízlágyítók és sóta- lanítók, feszített 10.000 m3-es ipari és ivóvíztározók, stb. Az iparosítás kapcsán teljesen új városok épültek (Dunaújváros, Kazincbarcika, Leninváros), amelyekben viszont a lakosság vízzel való ellátottsága elérte a 100 %-ot. Ez annakidején országos méretekben teljesen szokatlanul magas érték volt. A vidéki telepítésű ipari üzemekkel egyidejűleg vagy önálló lakótelepek jöttek létre, vagy városhoz, illetőleg településhez csatlakozó, új lakások épültek. E lakótelepek és lakások ellátását az ipari üzemmel egyidejűleg biztosítani kellett. A MELYÉPTERV által tervezett ipari célú, távolsági vezetékek kiinduló bázisai lettek a regionális ivó- és ipari vízműveknek. Pl. a pécs-mohácsi vezeték Pécs részére, az ercsi vízmező feltárása az Ercsi Cukorgyáron kívül, a Velen- ce-tavi régió, Dunaújváros és Százhalombatta térségének ellátását szolgálta. A sajóecsegi ipari vízmű és távolsági vezetékeinek létrehozása a borsodi ipari regionális vízmű létrejöttét jelentette. Csak az 1950-es évek végén hirdették meg az első ún. 5 éves lakásépítési programot. A lakásépítés pedig nem valósulhatott meg a vízi közművek fejlesztése nélkül. E program tehát nagymértékben segítette az ország elmaradott vízellátási helyzetének felszámolását. A lakásépítési programmal párhuzamosan nagyszámban kezdtek érkezni a kommunális tervezési megbízások a MÉLYÉPTERV-hez. A Vállalat tervezőinek nagy szerencséje, hogy gyakorlatilag az ország minden nagyobb ipari létesítményének tervezésében részt vehettek. így lehetőségük volt megfelelő gyakorlatot szerezni, és tudásukat fejleszteni a vízellátás tervezésénél. Ezeket az eredményeket nagyszerűen kamatoztathatták a kommunális beruházások tervezésénél is. Amint az előbbi számokból is megállapítható, az ipari feladatok gyakran sokkal nagyobbak, s rendszerint bonyolultabbak is voltak (pl. az ipari vízgazdálkodási kérdései), mint a lakossági vízellátás tervezési munkái. Itt kell megemlíteni, hogy a vízbeszerzési helyek felkutatását a MÉLYÉPTERV-en belül egy külön osztály (a Hidrológiai és vízkutatási osztály) végezte, kezdetben Galli László, majd Zoller József vezetésével. A vízbeszerzési feladatok kezdetben sekély mélységű kutak, forrás-foglalások, illetve tározási lehetőségek vizsgálatából, az alföldi részeken pedig mélyfúrású kutak létesítéséből állt. A kutató fúrások, termelő kutak építése akkoriban általában száraz kézi fúrással, vagy nagyobb mélység esetén hagyományos öblítéses technológiával történt. Kavicsos rétegekben megfelelő mennyiségű és homokmentes vizet szolgáltattak. Az országnak sok olyan területe van, ahol lehetőség van a finom szemcsés, helyenként iszapos-homok vízadó szintek bekapcsolására. Ezért az osztály olyan kút- típust fejlesztett ki, amellyel e rétegeket megcsapolva is homokmentes tiszta víz nyerhető. Ezt a feladatot a nagyátmérőjű balöblítéssel lemélyített, kavicsszűrővel kialakított kutakkal lehetett megoldani. E kutak vizét kompresszorozással és szivattyúzási technológiával teljesen üledékmentessé lehetett tenni. Ilyen kút-típust alkalmaztak a legtöbb pannonkori finom szemcsés összle- tre települt vízmű kút tervezésénél. (Pl. Pécsi Vízmű, Szombathelyi Vízmű, Ceglédi Vízmű). A MÉLYÉPTERV fennállása alatt ez az osztály a felszín alóli ivóvíznyerésnek minden formájával foglalkozott, ide értve a parti szűrésű, a mélységi, többrétegű víztartókban lévő, mind pedig a karsztban tározott vízkészletek kutatását és felhasználását. A legfontosabb parti szűrésű vízkészlet hasznosítást jelentette: Dunaújváros vízellátása a Szalki szigetről, csápos kutakkal, nagyátmérőjű kavicsolt csőku- takkal kitermelt kb. 20.000 m3 napi vízmennyiséggel. A Du- na-terasz Ercsi-Adonyi öblözetéből hasznosított 35.000 m3/nap Pécs város vízellátására a Mohács szigetről 60.000- 120.000 m3/nap vízmennyiség. Mélységi vizet biztosítottak 93
