Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVII. A második világháború utáni évek
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően tál Illés György vezetésével működő Ivóvízellátási és Csatornázási Osztályánál kialakult tervező-beruházó, ágazatirányító és koordináló tevékenység az OVH 1951. évi átszervezésével megszűnt.73 A vízügyi szakágazatok irányítása több minisztérium hatáskörébe került, sőt a területi hatóságokat is szétválasztották. így egységes, ágazati szemléletű fejlesztések nem valósulhattak meg. A lakossági vízellátás és csatornázás a Belügyminisztériumhoz került, melynek Kommunális Főosztálya foglalkozott e kérdésekkel,74 majd azokat tőle 1952. január 1-jén a Helyi Ipari Minisztérium vette át. E minisztérium az 1952. évi 1. tvr. alapján jött létre az 1951. januárjában, a 12/1951. (1.9.) MT számú rendelettel szervezett Helyi Ipar Igazgatóságából és a BM. említett, Kommunális Főosztályából. A Helyi Ipari Minisztériumban 1952. szeptemberében az általános osztályok és főosztályok mellett az Ipari, Kommunális, Lakásgazdálkodási, Ellátási Igazgatóság, Szövetkezeti és Kisipari Főosztály működött. A lakossági vízellátással - a városi vezetékek vonatkozásában a Kommunális, a házi bekötésekkel a Lakásgazdálkodási Igazgatóság foglalkozott.75 Az 1953. évi VI. tv. elrendelte a Helyi Ipar Minisztériuma és a Könnyűipari Minisztérium összevonását 1953. július 7-iki hatállyal. A Könnyűipari Minisztérium 1949. óta működött. A helyi ipar főhatóságától átvett ivóvízellátási ügyeket szervezetén belül a Város- és Községfejlesztési, Lakásgazdálkodási, valamint Közmű- és Szolgáltató Vállalatok Igazgatósága látta el. Utóbbi feladatai közé tartozott a tanácsi kommunális osztályok közmű- és szolgáltató vállalatokkal kapcsolatos tevékenységének irányítása. Időközben azért történtek előremutató kormányzati intézkedések a vízügyi közigazgatás terén is. Az 1060/1953. (IX. 30.) MT számú határozat a Vízügyi Értesítő I. évfolyam 1. számában, 1953. november 26-án jelent meg. Címlapján Rajczi Kálmán, az akkori vízügyi főigazgató ismertette, hogy a Nagy Im- re-kormány létrehozta az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, és ezzel megszüntette a vízügyi szolgálat széttagoltságát. Az átszervezés - írta Rajczi Kálmán - a népgazdaság érdekeit szolgálja, ugyanis a tervszerű vízgazdálkodást zavarta az a körülmény, hogy annak ügyei a különböző tárcák feladatkörébe tartoztak. Most az öntözés, a belvízvédelem, az árvízvédelem, a folyó- és patakszabályozás, az ívó- és ipari vízellátás, a csatornázás és az ipari szennyvízelvezetés vízgazdálkodási ügyei egy főhatóság hatáskörébe kerültek, mert az ország vízkészletével csak egy szerv gazdálkodhat. Az egységes szervezet lehetővé teszi a vízgazdálkodás minden ágazatának áttekintését, a feladatok ellátásának összehangolását és az ügyintézésben az egységes irányelvek érvényesítését. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy az ivóvízellátás ügyei teljeskörűen az OVF irányítása alá kerültek volna.76 A kormányhatározat előírta, hogy az érdekelt minisztériumoknak el kell készíteniük a termelési programjukhoz kapcsolódó éves vízgazdálkodási terveket, amelyek tartalmazzák a vízigényeket, a vízbeszerzés módját, a szennyvízkibocsátás mennyiségét, minőségét és a szennyvizek tisztítását. Egyebek mellett rendelkezés történt arról is, hogy a feladatokat össze kell hangolni az ipar vízellátása és szennyvíz- tisztítása tekintetében: az üzem felett felügyeletet gyakorló miniszter, az ivóvíz és csatornaművek kapcsán a kommunális ügyek felügyeletére illetékes miniszter, az előző művek létesítésénél az egészségügyi érdekek érvényesítésére hivatott egészségügyi miniszter, az elektromos energiahálózatra dolgozó vízerőművek szakfelügyeletét ellátó nehézipari miniszter, továbbá az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője között. 77 Arra, hogy valamennyi vízgazdálkodást érintő feladat az OVF irányítása alá kerüljön, még három évet kellett várni. A 2009/5/1954. (II. 10.) MT számú határozattal a Könnyűipari Minisztérium témánk szempontjából fontos területei az 1954. évi III. tv.-vel szervezett Város- és Községgazdálkodási Minisztériumba (VKGM) kerültek. A minisztérium a közvetlen felügyelete alá tartozó vállalatokon kívül a tanácsok végrehajtó bizottságain keresztül irányította az érintett tanácsi vállalatokat, segített a város- és községgazdálkodási feladatokban. A funkcionális osztályokon kívül volt szervezetében Ellátási, Lakásgazdálkodási, Város- és Községfejlesztési, Közmű- és Szolgáltató Vállalatok Igazgatósága. Feladatai a vízellátással kapcsolatban az alábbiak voltak: ivóvíz szolgáltatás, szennyvíz-csatornázás üzemeltetése, víz- és csatornaművek felszerelésének javítása, egyes beruházások lebonyolítása, közkutak felújítása, kis mélységű, új kutak fúrása, búvárszivattyúk gyártása. A VKGM-ben a települési vízellátást a kommunális szolgáltatás egy részfeladatának tekintették, így nagyobb arányú kapacitásfejlesztés részben a koncepció hiánya, részben az akkoriban létrehozott tanácsok gyenge anyagi lehetőségei miatt nem történhetett. 1954. november 22-én racionalizálták a minisztérium szervezetét, melynek során - többek között - megalakult a Város- és Községrendezési, szolgáltató Vállalati, Közmű Főigazgatóság. Illés György 86
