Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - IX. A két világháború között épült vízművek
A két világháború között épült vízművek Az egri városi vízmű artézi kútjának fúrása (1926. január 30.) szemben, 1925 végén Zsigmondy Béla vállalata eredményesen meg is fúrta az I. számú kutat. Az artézi kútból való vízbeszerzésen alapuló vízellátás részletes terveit (melyet Pazár István, a miskolci vízművek igazgatója készített) a közgyűlés elfogadta és 1926. november 15-én megkezdődött a kivitelezés. A versenytárgyaláson a különböző munkálatokra más-más vállalkozót jelöltek ki. A vízmű megépítésére a város a Speyer Bankháztól vett fel kölcsönt. Az I. számú kút üzembe helyezése után az Erzsébet fürdő tulajdonosa beperelte a várost, mivel a fürdőt ellátó artézi kút nyomása csökkent és a víz zavarossá vált, kártérítésül a várostól folyamatosan 135 1/p 30"C hőmérsékletű víz biztosítását kérte. A városi vízmű 1927. július 21-én kezdte meg működését, de akkor még a házi bekötések nem készültek el. Az öv. csövekből készült hálózat hossza 25,6 km, a Hajdúhegyen épült szolgálati medence térfogata 600 m3, a szivattyútelepen 2 db 83 LE-s szivattyú dolgozott. Már úgy látszott, hogy minden rendben van, amikor két súlyos probléma jelentkezett. A házi bekötések vas csőbéklyói nem váltak be, és a helyettük alkalmazott fehér bronz kengyelek is elpattantak a 32,5 ”C-os meleg víz hatására felmelegedett csővezetéken. Végül az aszfalttal és jutaszövettel bevont kovácsoltvas kengyelek időtállónak bizonyultak. A másik, súlyosabb problémát a víz szénsav tartalma jelentette. A víz C02 tatalmára a korábbi kémiai vizsgálatok nem terjedtek ki. A gáz eltávolítását porlasztással, a CaC03 és MgC03 eltávolítását, mészhidrát adagolással és szűrőn való kicsapatással kellett megoldani. A központi gépházhoz kapcsolódó savtalanító építésére 1931-ben került sor. Az áramszolgáltatás módjának (3 fázis, 50 periódus) változása miatt az elektromos berendezéseken átalakítást kellett végrehajtani. A munka kapcsán leszerelt szivattyúkon ekkor a szénsav okozta korróziót tapasztaltak. A rekonstrukciót 1932-ben hajtották végre. Az üzembe helyezett vízmű pótlólagos és rekonstrukciós munkái pénzügyileg nehéz helyzetbe hozták a várost. Ez a helyzet csak 1936-ra stabilizálódott, majd a II. világháború alatt a meglévő szivattyúk mellé tartalékgép került. Gyöngyös A városi vízmű kiépítésében Eger és Gyöngyös között bizonyos verseny alakult ki. Gyöngyösön a vízkutatások már 1905-ben megindultak, de csak 1912-ben jártak eredménynyel. Ekkor sikerült két bővizű artézi kutat fúrni. A folytatás azonban egy időre megszakadt. Az 1917 évi hatalmas tűzvész után a várost jóformán újjá kellett építeni és ez, valamint a háború meg az ezt követő gazdasági visszaesés a város anyagi forrásait kimerítette. Csak 1926-ban a Speyer-kölcsön felvételével vált lehetővé a város számára a vízmű megépítésének megindítása Pazár István, miskolci üzemigazgató tervei alapján. A kivitelezés munkálataiban több cég vett részt a polgármester elnökletével működő építésvezetőségi és építési bizottság vezetésével. A vízellátó rendszer rekordidő, 10 hónap alatt épült meg, ünnepélyes átadására 1927. november 13-án került sor. A város részére szükséges vizet kezdetben a várostól 3 km- re lévő két db artézi kút szolgáltatta, majd néhány év múlva egy harmadik kút bekapcsolására is sor került, így a vízmű kapacitása elérte a 3600 m3/nap mennyiséget. A kutak szivattyúi zárt, Kurtz-rendszerű vastalanítón (3 db tartály) keresztül 70 m3-es tisztavíz medencébe juttatták a vizet. Innen a magasnyomású szivattyútelep a 4,5 km hosszú 300 mm-es fővezetéken keresztül nyomta a vizet az 550 m3 térfogatú víztoronyba. A fővezetékhez kapcsolódó elosztóhálózat hossza 18,5 km volt. Az 555 házi bekötést vízmérővel szerelték fel. A 18 milliárd korona költséggel kiépült városi vízmű megfelelően üzemelt. A II. világháborúig csupán az elosztóhálózat bővítésére és a házi bekötések számának növelésére volt szükség. Esztergom Az egyházi székhely, Esztergom lakosai a város központi vízmüvének megépítése előtti időkben többféle módon juthattak vízhez. Az eltérő megoldásokat a város igencsak különböző felszíni viszonyai kényszerítették ki.56 A völgyben lakók a talajvíz-rétegbe ásott házi kutakból nyerték a vizüket. A Kálvária hegy lakosai az ivóvizet a felszínre törő termálkutakból szerezték be, míg a háztartás céljaira szükséges nagyobb mennyiséget lajtkocsival szállították fel a Dunából. Ez utóbbi azonban igencsak nehézkes 70
