Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVIII. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete
118. A bajai főiskolára vonatkozó szövegek forrása Faludy Gábor: A vízgazdálkodásban: Huszonötéves az üzemmérnökképzés. Magyar Vízgazdálkodás, 1987. 6-7. számában megjelent cikke, valamint Kováts Béla: A vízellátásicsatornázási üzemmérnök képzés... című, 1999-ben írott kézirata. 119. Ugyancsak a társadalmi igényt és egyben elismerést jelentette, hogy az 1970-ben megjelent Vízgazdálkodási Lexikon "Vízellátási és csatornázási szak" címszó alatt azt az elnevezést egyértelműen és kizárólagosan még csak az FVT egyik szakjaként említi és tárgyalja. 120. A dr. Wisnovszky Iván irányította szervező munkacsoport tagjai voltak többek között: Szőnyi Ferenc, Szász János, Ebényi Miklós, Almási Endre. 121. Gerhardt József, Kiss Géza és Kováts Béla tervező mérnökök. 122. A társulati hozzájárulás házanként 2000 forint volt. 123. Sándor Gábor: Törpevízművek építése, társulatok szervezése Tolna megyében. Vízellátás, csatornázás, 1959. 124. Talán nem is véletlenül! A város- és községgazdálkodási, ún. "vegyes profilú" vállalatok műszaki vezetőit a szerteágazó közműfeladatok sok irányban kötötték le, s így nem voltak képesek a víztermelést súlyponti kérdésként kezelni. Ezért szorgalmazták kitartóan az OVF (később OVH) vezetői a "tiszta profilú" víziközmű vállalatok létesítését. Az előbbi vegyes profilú vállalatok a víztermelés klasszikus gazdaságossági mutatóinak (víztermelés és a hálózati veszteség) tekintetében is gyengébb képet mutattak a víziközmű vállalatokhoz képest. 1957-ben a veszteség országos átlaga 12% volt, miközben a "vegyes" vállalatoknál ugyanez az arány meghaladta a 21-22%-ot. (OVF 1958.) 125. Ld. a 30. sz. lábjegyzetet! Az osztály vezetője Illés György főmérnök volt. Az ivóvízellátási csoportot Alföldy György irányította. Itt dolgozott még - többek között - Szakváry Jenő és Jurth Ferenc, valamint a fejlesztési csoportnál Ungváry György, Szitkey László és Kardos László. 126. 1060/1953./IX. 30./ sz. MT határozat 127. 1003/1955./I. 9./ sz. MT határozat 128. Külön kormányhatározatok és tárcaközi megállapodások alapján 129. 1011/1957./1.11./ sz. Korm. hat. 130. A tanácsok és a vízügyi igazgatóságok ivóvíz ellátási és csatornázási feladatainak szabályozásáról 1957-ben külön jogszabály rendelkezett. (1075/1957. sz. Korm. határozat) 131. Az OVF 1957-ben elkészítette a tanácsi ivóvízellátás-csatornázás 3 éves tervjavaslatát, valamint a távlati fejlesztési irányelveket. A 3 éves terv megvalósítását az Országos Tervhivatalnak adott javaslatban 530 millió forintos összeggel vélték elérhetőnek. (OVF 1958.) 132. A differenciálódó vízügyi feladatok pénzügyi fedezetének biztosítására a 1075/1957. MT határozattal létrehozott Vízügyi Alapból lehetőség nyílt az addig háttérbe szorult területi kultúrmérnöki és települési vízellátási munkálatok támogatására. 133. Az 1/1969. (XI. 28.) OVH számú rendelkezés a szennyvízbírság kiszabásával kapcsolatos eljárást, a 2/1970. (XII. 13.) OVH számú rendelkezés pedig a szennyvizek közcsatornába történő bevezetésének szabályait határozta meg. Ez utóbbi rendelkezés megtiltotta az olyan szennyvizek közcsatornába való bevezetését, amelyek az ott dolgozók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetik, vagy a közcsatorna-hálózat állagára, berendezéseinek rendeltetésszerű működésére károsak. 134. A hidroglóbuszok hazai alkalmazása és gyártása Harsányi Szabolcs nevéhez fűződik, aki 1956-ban a Bányászati Tervező Vállalatnál, Bakoss Géza mérnöktársával az alábányászott lakótelepek víztornyának építésére keresett megoldást. 1948-ban megalakult Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízellátási Osztályának első vezetője volt. 135. Különösen komoly gondokat jelentett 1957-ben a Duna tartósan alacsony vízállása, ami miatt korlátozásokat kellett elrendelni. A vízhiányhoz persze a vízművek hálózatának elöregedett rendszere, ill. a lakóházak belső szerelvényeinek hibái is hozzájárultak, mert összességében hatalmas mennyiség folyt el haszontalanul. 136. 1957-1958-ban az OVF az addig megejtett vízkutatások eredményei alapján a bánrévei és dubicsányi vízlelőhelyeket jelölte ki a vízbeszerzési bázis kiszélesítésére, s ezzel együtt az ózdi medence ellátása érdekében a VIZITERV-ben kidolgozták a Borsodi Vízellátási Rendszer bővített tervváltozatát. (OVF 1958.) 137. Környei László vezető tervezőtől tudjuk, hogy az Ózdi Vízmű tervezésénél a teljes vízműhálózat hidraulikai számítását el kellett végezni. Ez számítógép hiányában kézi számítással, az ún. Cross-módszerrel történt, és így kb. fél évet vett igénybe, mert távvezetékeket, medencéket és átemelő szivattyútelepeket kellett tervezni. 138. Sárospatak lakosainak egy része (pl. Végardó) még az 1950-es években is a Bodrogból merítette ivóvízét, sőt a sárospataki vár és a környezetének vízellátására (ugyancsak a Bodrog vizére) létesült felszíni vízkivétel - minimális 252
