Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVIII. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete
24. 1899-ben a megalakult Vízépítési Igazgatóság ötödik alosztályának sorolták be, személyzete ekkor Farkass Kálmán műszaki tanácsoson kívül két mérnökből, négy segédmérnökből és négy napidíjasból állt. 1904-től osztállyá szervezték. (Dóka Klára: A vízimunkálatok... Budapest, 1987. 276-277. p.) 25. Farkass Kálmán: A közegészségügyi mérnöki szolgálat. Budapest, 1902. 26. A kultúrmérnökség, Országos Kultúrmérnöki Hivatal néven rövidesen az FM Vízügyi Műszaki Főosztályának egyik osztálya lett. 1891-ben a műszaki osztályokból megszervezték az Országos Vízépítészeti Hivatalt, mely 1892-től Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal néven folytatta működését, 1899-től pedig Országos Vízépítési Igazgatóság lett. (Dóka Klára: A vízimunkálatok... Budapest, 1987. 278-279. p.) 27. 1910-ben az Országos Vízépítési Igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályán Farkass Kálmán műszaki tanácsos, osztályvezetőn kívül Zarka Elemér, Hoffmann Károly, Riedl Frigyes mérnök, Dillnberger Béla, Joó István, Makó Kiéger Sándor segédmérnök dolgozott. Mellettük a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályának vízjogi és vízrendőri osztálya foglalkozott az ásvány- és gyógyforrások védőterületeivel, mely feladata 1948-ig megmaradt. 28. MOL K 178. FM elnöki 2345, 2606/1912. 29. MOL K 184. FM általános ir. 1905-19-61182. 30. MOL K 184. FM általános ir. 1912-19-24 842. 31. Lászlóffy Woldemár szerk.: Magyarország ivóvízellátása. Budapest, 1940. 82-83. p. 32. Az eljárást az 1885. évi XXIII. törvény VI. fejezete tartalmazta 33. Az osztály vezetője Hoffmann Károly volt, a személyzethez Makó -Kiéger Sándor, Sárkány Miklós, Szlovák Jenő, Schüller Gyula tartozott, akik korábban a Belügyminisztérium alkalmazásában álltak. 34. A minisztérium iratainak töredéke maradt csak fenn a MOL-ban, melynek alapján tevékenységét tanulmányozhatjuk. (K 166. 18. csomó 9. tétel). Ebben a kútfúrómesterek személyi ügyei, minisztériumi tisztviselők útiszámlái, artézi kutakkal kapcsolatos államsegélyek (Zaránk, Kóka, Kishartyán, Fülöpszállás, stb.) iratai találhatók. 35. Az 1925. évi XII. te. engedélyezte a vidéki városoknak, hogy 1925-ben 10 millió, majd 1926-ban további 6 millió dollár értékű kölcsönt infrastrukturális beruházásokra fordítsanak. 36. OVL 15. 2 Tervtár, törzsanyag 1928-1930. 37. A budapesti Gyáli út 4. sz. alatti székházban az első igazgató, Johan Béla irányításával szeptember 30-tól indult meg az érdemi munka 38. Két éven keresztül végzett kútvíz vizsgálat azt mutatta, hogy nálunk nem lehet a szerves szennyezettség megállapítására a külföldi szakemberek által javasolt alacsony, 1,50 mg/l-es oxigénfogyasztási határértéket alkalmazni, ezért ezt 2,50 mg/l-re kellett emelni. A mélyfúrású kutak vízvizsgálata során Jendrassik ismerte fel először, hogy a magas oxigén-fogyasztás, valamint a jelenlevő ammonium nem jelez szennyezést, mert a mélyrétegekből származó vizekben ezek természetes eredetűek. Viszont ha nitrát fordul elő - akár kis koncentrációban is - ez már küldő szennyezettséget jelez. (Bolberitz 1980) 39. Sajnos e téren is voltak problémák. Jendrassik Aladár hívta fel a figyelmet arra, hogy a több millió pengő értékű víznyerő berendezéseket a falusi lakosság nem tartja megfelelően karban. (Vojcsik 1941. 5. p.). 1936-ra az OKI 388 mintakutat létesített, ezek száma egy évvel később további 256-tal bővült. (Bornemisza 1940) 40. A munka nem volt teljesen hatástalan, mert 1937 végén a "Jó ivóvíz" táblás kutak száma 1042 volt. A szomorú tény azonban ettől függetlenül az volt, hogy - szintén az OKI adatai szerint - 1939-ben az ország lakosságának 82%-a nem vezetékes, hanem kútvizet ivott, aminek a minősége igen gyakran jogos kifogások tárgya volt. Az Alföldön az előbbi arány még szomorúbb képet mutatott, itt a lakosok 93,2%-a ivott kútvizet. (Vojcsik 1941. 2. p.) 4L A vizekben található szennyező szerves anyagok kimutatására szolgáló biokémiai oxigén-igény eljárást a világon első ízben rögzítette az 1942-ben megjelent MOSZ 448-as Vízvizsgálati szabvány. A Bolberitz Károly, Maucha Rezső, Jendrassik Aladár és Lovrekovich István által kidolgozott szabvány - nemzetközi tekintetben is - az első átfogó vízvizsgálati és vízminősítési előírás volt. 42. Lászlóffy Woldemár szerk.: Magyarország ivóvízellátása. Budapest, 1940. 87-94. p. 43. 19. sz. alatt id. mű 57-58. p. 44. OVL VI. 12.a. 100, 635, 1330, 1400, 1478, 1627 45. OVL VI. 8.a. 737/nap, 1529/XLVII, 1529/XLIX stb. 46. A szakosztály vezetője a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumból átvett Makó Kiéger Sándor volt, aki mellett - többek között - Sárkány Miklós, Kulcsár Győző, Szlovák Jenő, Litsek Jenő, Schüller Gyula dolgozott. 248
