Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően módszerét. Ezzel a bauxitlencsék környezetében a vízszintet még a bányászat megkezdése előtt süllyesztették le. A rákhegyi vízakna a hozzátartozó vízvágatokkal a mélyművelésű bánya víztelenítése céljából épült ki. Az aktív vízszintsüllyesztés következtében egyre nagyobb területet érintett a víztelenítés, a források vize elapadt, a vízelvonás pótlásáról gondoskodni kellett. így alakult ki először egy olyan kistérségi vízellátó rendszer, amely a környező települések vízellátását biztosította. Az egyre nagyobb mennyiségű és jó minőségű karsztvíz kitermelése nagyobb térség, - elsősorban Székesfehérvár - részére is vizet tudott szolgáltatni. Ez a folyamat vezetett a Rákhegyi Regionális Vízmű Rendszer kialakításához. A regionális vízmű Székesfehérváron kívül 8 települést lát el és vizet szolgáltatott négy nagy ipari üzemnek is. A Vízmű kiépült kapacitása 72 ezer m3/nap volt. Az 1970-es években a vízigények ezt a kapacitást is meghaladták, ezért a térség ivó és ipari víz ellátása érdekében to vábbi vízbázisokat kellett kiépíteni. így került sor a fehérvárcsurgói tározótóra telepített ipari vízellátási célokat szolgáló 15 ezer m3/nap kapacitású víztisztító mű megépítésére. A vízaknából származó karsztvíz az 1960-as években épült, I., majd az 1970-es évek elején üzembe helyezett II. gravitációs vezetéken keresztül jutott el Székesfehérvárra. A III.- távvezeték a KÖFEM ellátása céljából épült az 1970-es évek végén, de átemeléssel a környező községek és Székesfehérvár részére is ad ivóvizet. A 2 x 1000 m3-es rákhegyi medencétől Várpalota-Pét irányába az 1970-es évek második felében épült meg a 25 km hosszú 2 x 600-as ac. távvezeték. A Rákhegyi Regionális Vízmű a térség vízgazdálkodásában Pápa város vízműve 1898-ból az ivó és ipari vízellátáson túlmenően is jelentős szerepet vállalt. Az 1990-es évek elején épült meg a Velencei tó vízpótlását szolgáló, NA 500-as távvezeték, mely a tó vízminőségének romlását akadályozta meg. Az 1990-es években a rákhegyi bauxit készletek kimerültek, a bányászat megszűnt, így a továbbiakban nem volt szükség az ezt szolgáló vízkiemelésre. 1994-ben a felhagyott bánya vízvágatait vízzáró gátakkal választották el a bányatérségtől és 1998-ban megkezdődött a leszívott vízszint felengedése. A Rákhegy II. vízakna a továbbiakban csak vízellátási célokat szolgál, ezért a jelentkező vízigényekhez igazodó vízkitermelést kellett megvalósítani. A vízfelengedés következtében várható vízminőség romlás mértékét pontosan előre meghatározni nem lehetett, ezért valószínűsített minőségi jellemzőkre alapozva készült a korábban ipari víztisztításra épített telep ivóvíz minőségű víz szolgáltatására való átalakítása. Az ivóvíz tisztítómű (a technológiának tapasztalatok alapján történt módosításával) 24 ezer m3/nap mennyiséget szolgáltat Székesfehérvár és a környező települések számára. A vízszint emelkedése a későbbiek során egyre lassúbb folyamattá válik a vízminőség javulása mellett, így valószínűleg a természetes állapot helyreállítása után nem lesz szükség a víztisztító mű üzemeltetésére. Papa-Tapolcafö regionális rendszer Pápa város vezetékes ivóvízellátása már 1898-tól megoldott volt, de a folyamatos fogyasztás-növekedés újabb és újabb fejlesztéseket kívánt. A tapolcaion eredő források eleinte 22 0 Forrásfoglalás, 1893
