Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXII. Az Országos Takarékpénztár, mint a társulati közműépítkezések hitelfinanszírozó szervezete
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően vankénti egyedi ellátás fokozatosan a csoportos - kistérségi, regionális - forma felé tolódott el, melynek következtében a közműves ivóvízellátással rendelkező települések száma gyors ütemben növekedett. A regionális vízművek kiépítésével lehetővé vált azok működési területén a falvak vízellátásba való bekapcsolása. Ez a folyamat az ÉRV működési területén Borsodban, a Mátra vidéken, Heves és Nógrád megyében, a DRV körzetében a Balaton környékén és Fejér, valamint Somogy megyében, a DMRV-nél Pest, később Nyugat-Nógrád megye bekapcsolásával az ÉDRV működési területén Komárom megyében is megindult. Egy-egy nagyobb város vízellátó rendszerének bővítése a környező falvak vízellátását az egyedi ellátásnál gazdaságosabban tudta biztosítani. Ennek a kiépítési módszernek alkalmazása tette lehetővé Vas megyében a kisebb települések ellátását Szombathely, Szentgotthárd, Körmend, Vasvár vízmüvéhez való kapcsolódással, Sopron környékén, Győr körzetében a Szigetközben és Pannonhalma környékén, Eger körzetében, a fővárosi agglomerációban,163 Kalocsa vízmüvéhez kapcsolódva, de kisebb méretekben, pl. Dombóvár és Kisvárda, Geszteréd körzetében is. Vízminőségi problémák (metángáz, arzén) megoldása indokolta a községek vízellátását biztosító regionális rendszer kiépítését Békés megyében, amely az 1990-es években 71 településen szolgáltat megfelelő minőségű ivóvizet. A falusi vízellátás fejlődését jelzi, hogy 1980. végén a községekben élő lakosság 59 %-a már vezetékes ellátásban részesült. Az 1980-1990 közötti évtizedben, társulati beruházásban 1112 községben összesen 9200 km-nyi vízvezetéki hálózat épült meg.164 Ebben az időszakban is folytatódott a több község ellátását együttesen megoldó kistérségi rendszerek építése, melyet gazdasági előnyök és a vízbeszerzés lehetőségei indokoltak, többek között az Észak-bakonyi Regionális Vízhálózat (9 község ellátása), a Fertő térségi rendszer (11 község ellátása), a Zala megyei körzeti művek és a Dombrád körzeti vízmű is ekkor épült meg. A vízmű- és csatornamű társulatok fokozódó szerepét és jelentőségét tükrözi továbbá, hogy 1976-1990 időszakában valamennyi megyei tanács fejlesztési tervében számolt a helyi erőforrások fokozottabb igénybevételével és gondoskodott a jelentős összegű állami támogatások fedezetéről. A víziközmű társulatok (elsősorban a vízműtársulatok) 35 éves működésük alatt az 1980-as évek második felében (1986-1990.) érték el - országosan és területenként egyaránt - a legkiemelkedőbb eredményeiket. Ez azért is figyelemre méltó, mert ebben az időszakban került a víz- és csatornamű társulati mozgalom több alkalommal is nehéz, esetenként kritikus helyzetbe került. A nehézségek oka alkalmanként más és más volt, néha azonban egymásra halmozva jelentkeztek. Vegyük őket sorra csak felsorolásszerűen: • 1987-ben az általános forgalmi adó bevezetésének kedvezőtlen (költségnövelő) hatása volt a társulatok által végzett munkálatokra, • 1988-ban pedig a kedvezményes lakossági hitelezésekkel kapcsolatos átmeneti bizonytalanság jelentett feszültséget a munkák és a költségek viselésének mikéntje tekintetében, • az 1988-1989. években alapvető gond volt az ugrásszerűen növekvő társulati beruházásokhoz szükséges nagyobb összegű OTP-hitelkeretek biztosítása, • 1990-ben a Vízügyi Alap támogatások folyósításában a korábbi felsőszintű vezetői tárgyalásokon vállalt kötelezettségekhez képest - az Alap hiánya miatt - kereken 300 millió Ft lemaradás jelentkezett, • az önkormányzati törvény 1990. évi megjelenésének elhúzódása és az azt követően jelentkező bizonytalanságok (személyi változások) nemcsak a meglévő társulatoknál, de az új társulatok szervezésénél is számos esetben akadályozták a társulatok működését. A további években a fejlődést elősegítette a közművesítésre biztosított célcsoportos támogatási rendszer bevezetése is. Részben a regionális, vagy kistérségi rendszerekhez kapcsolódó, részben az önálló vízbázisra telepített községi vízművek építése az 1990-es évek elején a kisebb településeken is jelentős mértékű volt. Ez különösen az 1991-1993-as évekre volt jellemző. A korábbi évtizedek és az 1990-es évek fejlesztésének eredményeként 1995-re a legtöbb megyében befejeződött a falvak közműves vízellátásnak megvalósítására irányuló program.165 Csupán hét megyében nem rendelkezett még minden település vízművel, de ott is folyamatban volt az előkészítés, vagy építés. Az ország az akkori nyilvántartás szerinti 2926 községéből 2857-ben volt közműves vízellátás. A részletes, városokat is magába foglaló jellemzőket tartalmazó, 1995. végére vonatkozó adatok az alábbiak: Az előbbiekből kitűnik, hogy összesen csupán 69 község vízellátásának kiépítése volt hátra 1995. öt követően. Ezeknek, a főleg baranyai és borsodi kis települések vízmüveinek kiépítése is befejeződött 2000-re, így gyakorlatilag az ország vízellátása 100%-os.166 Természetesen további feladat még az ellátás színvonalának emelése (teljes körű házi bekötések megvalósítása) és mindenütt az egészségügyileg kifogástalan vízminőség, a megfelelő szintű üzemvitel biztosítása. Az Országos Takarékpénztár, mint a társulati közműépítkezések hitelfinanszírozó szervezete A vízgazdálkodási társulatok alakulásáról szóló 1957. évi 48. számú törvényerejű rendelet és annak 12/1961. számú 207
