Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően csak az ipari vízellátásban segítette a várost, bár közvetve előnyt jelentett a Bőrgyár és Üszög között létesített ipari vezeték, mivel a vezeték mentén fekvő üzemek a technológiájukhoz derített Duna vizet kaptak és az addig felhasznált, lekötött ivóvíz mennyiség egy része a lakossági fogyasztás céljára felszabadult. Az Üszögpusztai 10 ezer m3/nap kapacitású víztisztító telep és az 5000 m3-es tisztavíz tároló medence üzembe helyezése 1962-ben történt meg. Első időszakban csak a meszesi városrész ellátását javította látványosan a Dunáról érkezett tisztított víz, a hálózat újabb nagyobb fejlesztéseinek eredményeként azonban hamarosan eljutott a város egyéb területeire is, nagymértékben javítva a vízellátás színvonalát. A többlet vízmennyiségnek köszönhetően újabb gerincvezetékek épültek, az addig ellátatlan városrészek bekapcsolásával bővült a hálózat, és megindultak a rekonstrukciós munkák is. Üjabb víztárolók létesültek, megépítették a Tortyogói vízmű telepet a várossal öszszekötő újabb vezetéket is a biztonság javítása érdekében. Üszögpusztán, a tisztító telepen a vízminőség javítása céljából aktív-szén- szűrőket kapcsoltak a technológiai sorba és az, NA 500-as déli gerincvezeték lefektetésével a javított minőségű dunai vizet kiegyenlítettebben tudták a városi hálózatba táplálni. Az 1970-es évek elején a kertvárosi lakóterület egyre gyorsuló kiépülésével az elosztóhálózat bővítése vált szükségessé. Az igények növekedésének fedezésére gyorsabb ütemben folytatták a Tortyogó és Pellérd területén lévő kutak tisztítással, vagy melléfúrással való felújítását. Ekkorra már a pellérdi telep - 43 db kútjával - a város legnagyobb jelentőségű helyi vízbázisává vált. A kutak vízhozama azonban a jelentős mértékű homok feltöltődés miatt csökkent. A vízhozam állandósítására, illetve növelésére többféle módszerrel kísérleteztek. A várt eredményt a ragasztott kavicsszűrő alkalmazása hozta meg, az új szűrő még a homoklisztfrakciót sem engedi be a termelő kút szelvényébe. Az újabb kutak, melléfúrások ezt követően ilyen szűrővel készültek. Távlati vízgazdálkodási célok érdekében az OVH és a Városi Tanács 1974-ben megegyezett, hogy a vízmű köteles az erőműtől 72-ben átvett vízrendszert és az Üszögi Vízmüvet 1975. január 1-jével a DRV-nek átadni. Az újabb NA 1000- es dunai vezeték tervezése 1975-ben, a több szakaszban végrehajtott kivitelezés 1977-ben indult meg. Az új 60 ezer m3/nap vízszállításra tervezett távvezeték Pécsen kívül a szomszédos települések számára is szolgáltatja a Mohácson már tisztított vizet. Az I. és IV. szakaszt 1978-ban helyezték üzembe. Az új távvezeték megépítése lehetővé tette a két A Tettye-forrás kívül és belül 189
