Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Ipari víz Győrben az ipari üzemek ellátására még a 20. század elején ipari vízmű létesült. Ezt a mennyiségi és minőségi igények kielégítése érdekében az 1950-es években új vízkivételi művel, homokfogóval, NA 500-as, és NA 300-as fővezetékekkel és a régi gyárvárosi víztoronynak az ipari vízműhöz való kapcsolásával bővítették. 1962- ben üzembe állt az Uniflow rendszerű derítő is. Ez azonban nem váltotta be a reményeket, így később még dobszűrő beiktatásával kellett a tisztítási hatásfokot javítani. Ezek ellenére - főként a kedvezőbb ár miatt - az ipari víz iránti kereslet növekedett, így a hálózatot újabb vezetékek építésével 29 km-re kellett növelni. Az ipari vízmű kapacitása 35 ezer m3/nap. A nyolcvanas évektől Győr város vízellátási hálózata két nyomásövezeti rendszert alkot: a régi alacsony nyomású és az új la- kótelepek(Marcalváros, Adyváros) építése során kialakuló magas nyomású övezet. Az alacsony nyomású övezet fogyasztás ingadozását az Erzsébet-ligeti 2000 m3-es víztorony és a Marcalvárosi víztorony 4000 m3-es alsó tartálya egyenlíti ki. Szabadhegyi víztorony. 2003-ban készült el Győr legújabb, immár ötödik víztornya. Működésével a József Attila utcától délre eső, magasabb fekvésű területen újabb emelt nyomású övezet jött létre. A torony negyvenöt méter magasságú, a felső részén 400 nü-es tartály, alul, pedig egy 500 m3-es medence van kiépítve. 2005-ben a város két vízműtelepének napi átlag termelése 25-30 ezer m3 körül alakul, és csak a nyári csúcs- fogyasztás időszakában éri el a napi 45 ezer m3 termelést. Az iparivíz iránt egyre kevesebb az igény, a hálózat jelentősen lerövidült, a napi átlag termelés 4-5 ezer m3 körüli. A városi vízhálózatot folyamatosan korszerűsítik, igazodva az útfelújítások ütemezéséhez. A főnyomó vezetékeket, és a folyók alatti átvezetéseket korszerű csőbéleléses technológiával újítják fel. Sopron vízmüvének fejlesztése A határ menti város az 1950-es években az akkori politikai gondolkodásmód miatt csak lassabb ütemben fejlődött, az évtized közepén mégis vízhiányok jelentkeztek. Ennek megszüntetésére épült meg a Kistómalmi vízmű 1955-ben. A városi hálózaton a nyomásviszonyok és az egyenletes szolgáltatás javítása érdekében 1956-60 között jelentős fejlesztéseket végeztek. Megépült a Vashegyi 400 m3-es tároló medence, az azt tápláló fővezeték, majd a III. számú, NA 300-as városi fővezeték és a Villa sori 2 x 800 m3-es medence. A termelt vízmennyiség azonban a hálózati bővítések miatt is növekvő igényeket nem fedezte, így 1960- ban megkezdték a Sopronkőhidai Ipari víztorony, Győr
