Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően lítást, valamint részleges jódtalanítást végez a technológiai berendezés. Az Ermelléki Vízműhöz csatolt Füzesgyarmaton a vízellátást artézi kutakhoz kapcsolódó körzeti vízelvezető rendszerek biztosították 1974-ig. A társulati beruházásban kiépült vízmű négy mélyfúrású kútból, 52 km-es hálózaton és 356 m3 tároló térfogatú víztoronnyal kezdetben közkifolyókon keresztül, majd házi bekötésekkel szolgálta ki a fogyasztókat. Üzembe helyezése 1974-bentörtént meg. A kutak vízének minősége - más Békés megyei településekhez hasonlóan - egészségügyi szempontból nem volt megfelelő. A település vízellátó hálózatát ezért NA 300-as távvezeték kiépítésével 1993-ban a szeghalmi Érmelléki vízmű telephez kapcsolták, a helyi kutak szolgáltatását pedig megszüntették. Mezőkovácsháza és Végegyháza összekapcsolt rendszer építése A Békés megyei Mezőkovácsháza város és Végegyháza község közös vízellátását biztosító kistérségi vízmű 7 db terme- lőkútja 3 vízmű telepen épült ki. Mezőkovácsháza belterületén, a II. vízműtelepen 1971-ben létesült a B. 69-es kataszteri számú, 200 m-es talpmélységű kút. A vízműtelep jelenleg használt másik (53 m), nem kataszterezett - a kataszterezés folyamatban - termelőkútját 1986-ban építették. Végegyháza belterületének északi határán, a Mezőkovácsházára vezető út mentén 1972-ben létesítették az I. telep első, legmélyebb termelőkútját (K. 32 kát. számú, 202 m talpmélységű), ugyanazon évben, amikor a III. vízműtelep 2 db termelőkút- ja is (K. 88 és K. 89 kát. számúak) megépült. A III. vízműtelep Mezőkovácsháza nyugati külterületén, a két települést ösz- szekötő út mentén található. A vízműkutak párban (II. és III. telep), vagy kúttrióban (I. telep) telepítettek, minden kútte- lep egyik kútja a sekély rétegekre szűrőzött. 1995-től a Végegyházi vízmű telep gyakorlatilag tartalék célokat szolgál, vagy csúcsidőben rásegítés jelleggel termel, a két település vízellátását a mezőkovácsházai vízmű kutak termelése biztosítja. Az utóbbiak szakaszos üzemmódban, napi 12-18 óra időtartamban termelnek, be- és kikapcsolásukat a tároló szintje vezérli. A kitermelt kevert vizek tisztítást, kezelést nem igényelnek, közvetlenül fogyasztásra alkalmas minőségűek. 1993-2000. közötti időszakban a kistérségi vízmű évi víztermelésekből számított átlagos napi víztermelése 1208-1610 m3/d között változott. A maximális víztermelés, 587.532 m3 1993-ban volt, a vizsgált 8 év időszakában az átlagos napi víztermelés -1360 m3-es. A termelt vizek nagyobb, vagy legnagyobb hányadát a Központi vízmű telep kútjai adták, részarányuk 43-64%. Üzemeltető: Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (1992-ig); Dél-Békési Vízművek Kft. (1993-2004-ig); Békés Megyei Vízművek Rt. (2004-től) Észak-Dunántúl A 19. század végén, a 20. század elején főként az ország e régiójában indult meg a városi vízművek építése. Ezek egyenletes ütemű fejlesztése évtizedeken keresztül, még az 1950-es években is tartott. A víztermelési kapacitás nagyobb mértékű növelésére és a kisebb, korábban közműves ellátással nem rendelkező városok vízmüveinek megépítésére az 1960-as években került sor. Győr vízmüvének fejlesztése 1944-ben a szövetséges légitámadások fő célpontja a Vagongyár és a teherpályaudvar volt, de a bombák ezek távolabbi környékét is elpusztították. A Budai úti régi víztorony épségben maradt, pedig a célterület közepén volt. A révfalui víztorony környékét ért szőnyegbombázás során a tornyot nem találták el, de még a harmadik emelet is több m3 földet kapott. A fővezetékeket és az elosztóhálózatot is sok helyen érték találatok. A háború után a két vízmű együttes napi átlagkapacitása 900 m3 volt, s az éves ivóvíztermelés 3,2 millió m3. A hálózat hossza akkor 78 km volt. Feltűnt a nagy hálózati veszteség (48,2%), melynek oka, hogy a vízbekötéseknek csupán 18%-a volt vízmérővel ellátott, s a fogyasztók legnagyobb része átalányt fizetett, melyet a lakás nagyságával arányosan róttak ki. 1952-ben már 78%-os, 1954-ben 84%- os, 1962-ben, pedig 90%-os lett a vízmérő ellátottság. A Mélyépítési Tervező Vállalat tervei szerint a Hídépítő Vállalat 1950-ben kezdte megépíteni a révfalui vízműnél a vas- és mangántalanító berendezést, miután az itt létesítendő további kutak ismét csak a megengedhetőnél nagyobb vas- és mangántartalmú vizet adtak. A vastalanító szűrőtartályai, gépei, csövei Újpestről kerültek Győrbe az ottani "Ister" vízmű leszerelésének következményeként. Szűrőből kinézők 170
