Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A Pesttől délre, délkeletre lévő nagyközségekben, későbbi városokban Dabason, Monoron, Nagykátán vízmű társulatok építették meg a vízműveket az 1970-es évek folyamán. A hosszan elnyúló laza beépítésű Dabas területén telepített 6 db mélyfúrású kút a településen elszórtan létesült. Ezek közvetlenül, búvárszivattyúk nyomásával táplálják a fokozatosan kiépített 67 km hosszú hálózatot és a központi helyen létesített 500 m3-es vasbeton víztornyot. A vízkezelés nélkül működő vízmű kapacitása 2700 m3/nap. Monor ellátására a településen kívül épült meg a 4 db mélyfúrású kútból, térszíni medencéből, átemelő gépházból álló vízmű telep. A gépház szivattyúi az 500 m3-es víztoronyra és a 80 km-es hálózatra dolgoznak, a vízmű kapacitása 2500 m3/nap. Nagykáta területén már az 1950-es években működött artézi kútra telepített kisebb körzeti vízmű, mely a központot látta el. Az 1 800 m3/nap vízmennyiséget szolgáltató vízmű telep mélyfúrású kutakkal, gáztalanítóval, térszíni medencével, átemelő gépházzal épült meg az 1970-es években. Ekkor készült a víztorony és több éven keresztül a 66 km-es hálózat. Abonyban pozitív artézi kutakra telepített vízelvezető rendszerek (5 db) működtek az 1950-es években. A vízszint süllyedése miatt az 1960-as évek végén kezdődött a közműves ellátás kiépítése. Három mélyfúrású kutat (500-600 méter mély) létesítettek, melyek közvetlenül táplálták a hálózatot és az 500 m3-es víztornyot. A meleg, gázos és magas szerves-anyag tartalmú víz állandó minőségi gondokat okozott, (folyamatos csőtisztítás, fertőtlenítés) az 1980-as évek közepén teljes rekonstrukciót végeztek. Megfúrásra került 3 db, 290-300 m mély kút. A melegvizes kutak ki lettek kapcsolva. Gázmentesítést, folyamatos klórozást vezettek be, 2x250 m3 térszíni medence épült a vízmű telepen, melynek kapacitása 1800 m3/nap. A minőségi gondok ÉTV Dunaparti Vízműtelep irodaépület azonban sajnos teljesen nem szűntek meg, a 101 km hosszú hálózatot rendszeresen tisztítani kell az üzemeltetőnek. Aszód központjában néhány közintézményt és utcai kifolyót ellátó törpe vízmű működött már 1958-ban. A korszerű közműves vízellátás társulati beruházásban, az 1970-es években kezdett kiépülni. A Galga völgyében mélyfúrású kutak készültek, melyek vize vas-mangántalanítón keresztül jutott az 500 m3-es térszíni medencébe. Később a település északi részén további rétegvízre telepített kutakat fúrtak, ezek közvetlenül dolgoztak a hálózatra. A teljes kapacitás 3700 m3/nap volt. Az 1980-as évek elején a település egyedi vízellátása átalakult. A Túra község melletti 5600 m3/nap kapacitású kezelést nem igénylő vízbázis kiépítésével, 12 település, NA 400 és NA 250-es távvezetékes összekapcsolásával kiépítették a Galgamenti Kistérségi Vízművet, melyben a magaslati tárolók összes térfogata 2300 m-3. Érd vízmüvének kiépítése Budapest szomszédságában, az 1930-as években történt parcellázások után a rohamosan fejlődő településen - melynek lakossága 1960-ban meghaladta a 23 ezer főt, 1990-ben az 50 ezret, 2005-ben a 65 ezer főt - a közműves vízellátó rendszer csak nagyon megkésve és vontatottan fejlődött. Csak 1954-ben épült meg Érden az első vízvezeték, de a családok zöme változatlanul ásott kutakból jutottak ivóvízhez. A korabeli sajtóközlemények szerint 1958-ban Érden a fertőzött ivóvíz miatt járvány tört ki, s ez irányította rá a helyzet tarthatatlanságára a figyelmet. Az első vezeték 100 mm átmérőjű csövön keresztül juttatott egészséges ivóvizet a Keserűfű utcai forrásból az Érdi Állami Gazdaságba és néhány ingatlanba. (Ez a Keserű utcai forrás jelenleg is napi 1000 m3-rel segíti a fogyasztók vízellátását.) 1958 tavaszán dr. Kápolnay Gyula, a község körzeti orvosa és Késő Géza mérnök beszélgetett egymással a "hét forrás” helyén. Beszélgetésük, illetve elhatározásuk jelentőségét Dunaparti Vízműtelep 149