Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően 1967- ben a központi intézményeket és lakótelepet ellátó, hidroforral működő vízmű kezdte meg a működését. 1968- ban a város keleti és nyugati oldalán az ott települt ipari üzemek és kapcsolódó lakótelepek ellátására fúrtak kutakat és létesítettek hidroglóbusszal is rendelkező vízműveket. 1968- 76 közötti időszakban a városközpont és a két ipari körzet vízműve egymástól függetlenül üzemelt. Mivel az ipartelepek vízfogyasztása határozta meg a vízművek teljesítményét, a kapcsolódó lakossági fogyasztás másodrendű volt. Ennek megszüntetésére épült meg a nyugati városrészben az ipartól leválasztott ún. tormási vízmű telep önálló kúttal, gépházzal és magas tárolóval. A központi városrészben 1971-ben egy 700 m3-es víztorony építését kezdték meg. Ennek elkészülte után a városközpont hálózatát gerincvezetékkel összekötötték a tormási vízművel. A vízigények tovább növekedtek, ezért a város vezetése újabb vízbázis kiépítését indította el. A víztermelő terület (7 kút) a keleti városrész közelében volt, ekkor sor került az ezzel szomszédos, az addig különálló vízműnek a központi hálózattal, illetve az ott létesített víztoronnyal való összekapcsolására. A három helyről származó víz keveredése vízminőségi problémát okozott, melyhez még a tormási vízmű vízszint csökkenése is járult. 1985-1986-ban azután végre egységes fejlesztési koncepció alapján, új helyen kezdődött meg a központi vízmű telep kialakítása 2 db nagy hozamú kúttal, gáztalanítóval, vas-mangántalanítással, fertőtlenítéssel és magas nyomású gépházzal. A központi vízmű telep kapacitása 5 ezer m3/nap, mely biztosítja a város vízszükségletét Szolnok vízmüvének fejlesztése A második világháborúban elszenvedett károk helyreállítása után - a fontos közlekedési csomópont szerepét betöltő - Szolnok nagyarányú fejlődése indult meg. A korábban is jelentős iparral rendelkező városban a meglévő ipartelepek A szolnoki vízmű építése mellé újabb üzemek települtek. A fejlődés ütemét mutatja a lakosság számának 34%-os növekedése 1950-1960 között. Ugyanebben az időszakban a vízmű csőhálózata 42 km-rel lett hosszabb. Természetesen a vízigény is növekedett és annak fedezésére szükség volt a víztermelési kapacitás folyamatos emelésére. Ezt az 1960-as évek folyamán a tisztító telep technológiai egységei számának növelésével, részben a korábban alkalmazott eljárás változtatásával érték el. Nagyrészt házilagos tervezéssel, kivitelezéssel valósult meg a fejlesztés. A hosszanti átfolyású derítők száma az évtized végére hétre emelkedett. A korlátozott mértékben rendelkezésre álló terület szükségessé tette a lassúszűrés feladását, így áttértek a gyorsszűréses technológiára. A szűrőegységek száma és ezzel együtt a szűrőfelület is fokozatosan emelkedett. Új vízkivételi mű, 1 600 m3-es tisztavíz medence épült, a magasnyomású gépház átalakításával a hálózatra dolgozó szivattyúk számát, teljesítményét is növelni lehetett, a vegyszeradagolás, bekeverés módját korszerűsítették. A folyamatos fejlesztéssel a napi víztermelés 34 ezer m3/nap-re emelkedett. Ennek a városba szállítására további, NA 600- as fővezeték épült, a Tószegi úton 1970-re elkészült a 2000 m3-es víztorony is. A vízigény további erőteljes növekedése és a Tisza vízminőségének romlása miatt elkerülhetetlenné vált egy teljesen új, korszerűbb technológiával és nagyobb teljesítménnyel üzemelő víztisztító telep létesítése és azzal együtt a városi hálózat, a magaslati tároló térfogat bővítése. így került sor az új vízmű 1973-1979 közötti 45 ezer m3/nap kapacitással való kiépítésére, mely a technológiai folyamat bővítésével az 1980-as években 60 ezer m3/nap-re növekedett. A vízminőség további javítása és az üzembiztonság fokozása érdekében a víztisztító telep technológiája újabb kezelési lépcsők beépítésével az 1990-es évek második felében tovább bővült. A szolnoki vízmű hajót formázó gépháza 146
