Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően pozva. A vízmű fejlődése újabb kutak bekapcsolásával, a szűrő telep teljesítményének növelésével az 1960-as évek végén, az 1980-as években folyta tódott, majd az 1992. évi rekonstrukcióval elérte az 5000 m3/nap értéket. Fokozatosan növekedett a város ivóvízhálózatának hossza is, mely meghaladja a 73 km-t. Mezőkövesd város és a környező települések vízellátását a Sályi (5000 m3/nap) és a Kácsi (5500 m3/nap) karsztforrások vizének felhasználásával gravitációs rendszerben építették ki 1973-74-ben. A közműves ellátás iránti igényt mutatja, hogy az elosztó hálózat hossza és a házi bekötések száma az 1970-es és 80-as évek folyamán rohamosan emelkedett. A települések közötti vezetékek üzemeltetését az ÉRV hatáskörében működő Délborsodi Regionális Vízmű végzi. Eger vízmüvének fejlesztése Bár a város fekvése és jellege miatt nem tartozott az ugrásszerűen fejlődő ipari települések közé, a jelentős idegenforgalmi és kulturális centrum fokozatos fellendülése, ipartelepek építése, a lakosság számának emelkedése a vízigény növekedésével járt együtt. Az igények fedezésére az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a meglévő Petőfi téri víztermelő telepen további 4 db kút fúrására és a központi szivattyúház szolgálati medencéjébe való bekapcsolására került sor. A többlet vízmennyiség fogyasztókhoz történő szállítására a gépházat bővítették, új NA 400-as gerincvezeték épült 1960-ban az Almagyar dombon létesített 2 x 1000 m3-es tároló medencéig. A vízfogyasztás tovább emelkedett és a csapadékszegény időszakokban csökkenő, ingadozó vízhozamú Petőfi téri vízbázis pótlására volt szükség. Ezek miatt került sor 1971-1974 között az I. számú Északi Vízmű kialakítására, mely felszín közeli kutakból ad vizet a városnak. Egyidejűleg a központi Petőfi téri termelő telepen is folytak munkák, a kutak alacsonyabb szintű megcsapolásával többletmennyiség kitermelése céljából. Megindult továbbá az almári kutak fúrása. Ezeket és az 1974-1975-ben épített II. Északi Vízmű kútjait az 1976-ban elkészült gyűjtőtárolóba kötötték be, amelyből NA 500-as vezetéken keresztül nyomták a vizet az 1974-ben létesített 2000 m3-es Hajdú hegyi medencébe. A vízmű az 1970-es évek végén további erőfeszítéseket tett a városhoz közeli északi és almári telepek bővítésére .A vízmű megbízására az északi területeken az Földmérő és Talajvizsgáló Iroda folytatta a vízkutatási munkálatokat. Javaslatára 1978- ban megfúrták az almári vízmezőn a 8. számú kutat, majd 1981-ig még további két kút került bekapcsolásra. így az almári vízbázis teljes termelése 4400 m3/nap-re emelkedett. Ugyanebben az időszakban Felsőtárkánytól keletre lévő Barát-réten is folytatódott a vízkutatás. A végleges kutak kiépítése és a vízszolgáltatásba való bekapcsolása 1984-re fejeződött be. A Barát-réti kutak 3-4300 m3/nap vízmennyiséget adtak. Az északi területen már további fejlesztésre nem volt mód. Az Almári - Északi I-n-m-IV. és a Barát-réti vízmező termelő kapacitása újabb kutak építésével már nem volt bővíthető. Az emelkedő igények fedezésére más megoldást kellett találni. így került sor az Andomaktálya-Nagytálya-Füzesabony környéki kavicsteraszra telepített déli vízmű építésének megkezdésére. 1983-ban három kutat fúrtak az 1972- ben megkutatott Andomaktálya- Maklár térségben. Ezek vizét 3400 méter hosszú, NA 500-as nyomóvezetékkel kapcsol
