Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Kőbányai medence kezdve eleinte kisebb, később jelentős és rendszeres vízhiányok léptek fel, nemcsak a nyári kánikulai időszakokban, hanem alacsony Duna vízállásoknál télen is134 és a vízhiány egész városrészekre terjedt ki, különösen a főváros keleti, délkeleti kerületeiben. A víztermelés és a csőhálózati kapacitás bővítésével csak az 1960-as évek második felében sikerült a vízhiányokat megszüntetni, és a szolgáltatás helyzetét stabilizálni. Az 1950-es években a fejlesztési feladatok a vízszolgáltatás minden területén egyidejűleg jelentkeztek. A fővároshoz csatolt peremvárosoknak és községeknek a központi rendszerbe igénynövekedést is jelentő beillesztésén kívül fontos feladat volt az újabb vízbeszerzési lehetőségek megteremtése, újabb víztároló medencék építése, a gépi berendezések felüjítása és hatékonyságának növelése, újabb fővezetékek fektetése és a csőhálózat fejlesztése. A Margitszigeten kitermelhető vízkészlet hasznosítása 1951-ben csápos kutak létesítésével kezdődött. 1959-ig 9 db csápos kút és a Duna alatt bujtató épült, így 35 ezer m '/nap víz a Sziget utcai átemelőn keresztül közvetlenül juthatott a pesti hálózatba. A Wekerle-telepi vízmű átvételével megnyílt a lehetőség Budapest déli részének vízmű fejlesztésére. A Csepel szigeten 1950-ben megindult a déli vízmű telep kiépítése. A Szigetszentmiklósi víztermelő terület hidrogeológiai feltárása után 11 db csápos kút épült és a többletvíz továbbítására a régi gépházat is bővítették. 7,5 km hosszú, NA 800- as - a ráckevei Dunát csőhídon keresztező - vezetéken keresztül jutott a többlet vízmennyiség Pestszenterzsébetre. Az 1960-as évek elején még egy csápos kúttal és 60 csőkút- tal bővült a déli vízmű telep. Az északi víztermelés növelésére 20 db meder kutat telepítettek és megkezdődött az 1895-1902 között épített Káposztás-megyeri és Szentendre-szigeti akna-kutak csápos kutak- ká való átalakítása, mivel vízhozamuk a palást körüli eltö- mődés következtében erőteljesen csökkent. Az 1950-es évek egyik legnagyobb beruházása volt a Gellérthegyi új 30 ezer m’-es "barlang medence" építése. Ezen kívül az egyes övezetek és peremkerületek ellátásának javítására több medence készült és gépház rekonstrukciókat is végeztek. A Szentendrei szigeten az előző években végzett aknakút csápozási munkákon kívül hozzákezdtek a szigeti vízbázis teljes kihasználásához a kútcsoportok fokozatos kiépítésével. 1957-ben a Monostori I. sz. telep készült el, mely 25 mederkútból és szivattyúházból állt, majd 1958-ban megkezdődött három ütemben a 97 csőkútból és 3 db csápos Káposztásmegyeri Főtelep 117
