Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően toxikus hatásával és értékelésével. Vizsgálataikat folytatják a hazai ásvány- és termálvizek szerves és szervetlen nyomkomponens összetételének felmérésére is. Továbbra is foglalkoznak a különféle irányú vízvizsgálati módszerek fejlesztésével, a WHO és az EU által javasolt vizsgálati eljárások és vízminőségi határértékek hazai honosításának lehetőségeivel. A különféle módszerek által kapott eredmények hitelességét nemzetközi és hazai együttműködés keretei között rendszeresen ellenőrzik, mely az akkreditálás és a minőségbiztosítás elengedhetetlen feltétele. Felsőfokú vízügyi szakember képzés a rendszerváltást követően Magyarországon A háború után az államosításokkal megindult állami gazdálkodás addig nem látott politikai-gazdasági koncentrációt hozott létre. Ennek a műszaki felsőoktatásban egyik első megnyilvánulása a Miskolci Egyetem elődjének létrehozása volt.111 Ennek keretében a Bányamérnöki Karon belül megalapították a geológus mérnöki szakot, amit 1962-ben lényegesen szélesítettek a bányageológus mérnök a geológus mérnök és a geofizikus mérnök szakokkal.112 Ezen belül a geológusmérnöki szakon már alapításakor a felszín alatti vizekkel és azok gazdálkodásával foglalkozó szakemberek képzése is egyik cél volt. Több, ezen a szakon végzett bányamérnök dolgozott évtizedekig különböző "vizes" vállalatoknál. Nem egyszer a vízügyi igazgatóságokon. A háború utáni állami összevonások a bányavidékek vízellátásban is bizonyos változásokat hoztak. Addig a bányák körüli községek egyedi vízellátása a bányaüzemek szakembereinek szinte természetes feladata volt. A központosítás során a kiemelt bányavizek közművekben való hasznosítása ketté szakadt. A vízkészletekkel, a kiemelt bányavizekkel továbbra is a bányák foglalkoztak, hasznosításuk azonban a víziközmű üzemek feladata lett. Az eleinte nehezen és nagy súrlódással induló együttműködés fokozatosan javult. A vízkincs véges volta, a lakosság növekvő igényeinek maradéktalan kialakítása a bányák és vizüket hasznosító közművek ésszerű, súrlódásmentes együttműködését a józan ész mellett az is legalább olymértékben elősegítette, hogy a bányamérnökök vízzel foglalkozó szakain a vízhasznosítás, vízkészlet-gazdálkodás alapvető ismereteit is megkapták. A vízi közművek szempontjából döntő szakon a műszaki földtudományi szakon a bányageológus-mérnöki, a mér- nökgeológus-hidrogeológus mérnöki és a geofizikus-mérnöki ágazatok (modulok) alakultak ki. A mérnökgeológusi szak már 1949-től működik, de az oktatás fejlesztése során lényegesen bővült az ismeretanyag elsősorban a felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás és a vízkezelés területén. Mintegy másfél évtizede a vízművek és a szennyvízkezelés területére is kiterjed az oktatás. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kara 1949-ben indult. Oktatási feladata az alapítók szándéka szerint az első tíz-ti- zenkét évben elsősorban a nehézipari kutatási fejlesztési, tervezési és üzemeltetési teendőit ellátni tudó mérnökök képzése volt. A kar oktatói azonban már a kezdettől fogva széles látókörű, sokoldalú gépészmérnököket képeztek, akik a gépészmérnöki feladatok teljes skálájának magas szintű ismereteivel rendelkeztek. Az oktatás során így már az első évfolyamtól kezdve a közművek gépészmérnöki feladatait ellátni tudó szakemberek kerültek ki a Karról, akik közül sokan találták meg szakmai életterüket a közművek s ezen belül is a vízi közművek területén. Képzésük alapján (a Budapesti Műszaki Egyetem Gépész- mérnöki Karán tanult szakemberekhez hasonlóan) a vízművek és csatornaművek minden gépészeti, kutatási, fejlesztési és üzemviteli munkájában biztos vezetői vállalatuknak. Sokan közülük a vízi közművek háttér vállalatainál - pl. szivattyúgyártás - végeznek meghatározó feladatokat. A Miskolci Egyetem oktatói gárdája a Bányamérnöki Karon majdnem háromszáz éves múltra tekint vissza. Érthető tehát, hogy Tárczy-Hornoch Antal akadémikus a geodézia és geofizika, Vitális István, Horusitzky Ferenc, vagy Vendel Miklós akadémikus a földtan, Szádeczky Kardos Elemér akadémikus az ásvány- kőzettan és tektonika Európa hírű tanárai voltak a karon. Az ő alapvetésük biztosította a korszerű természettudományi ismereteket a hallgatók részére. A műszaki ismeretek magas színvonalát kiváló professzor utódaik, többek közt Esztó Péter, majd Zambó János akadémikus biztosították. A háború után a kar felismerte különlegesen jó képzési helyzetét a mérnökgeológia, majd a hidrogeológia területén. Ugyanakkor a rendszer politikai okokból "lefejezte" a kart 1958-ban, kényszernyugdíjazva legjobb oktatóit. A kar oktatói gárdáját tehát újra kellett építeni. Különösen zavaró volt ez az újonnan induló geológusmérnök, hidrogeoló- gus-mérnök szakon, amelyet Juhász József, a műsz. tud. doktora indított el Vendel Miklós majd Gyulai Zoltán és Szilas A. Pál dékánok támogatásával. Meg kellett indítani a jól átgondolt fejlesztést. A lehetőségeket végig elemezve úgy látszott, hogy az oktatók négy csoportból meríthetők. Az első csoportot képezte a Kar meglévő oktatói gárdája, akik között még aktívan működött pl. Zambó János akadémikus,vagy Csókás János a földtudomány doktora, Alliquander Ödön egyetemi tanár. A másik csoportban az iparban dolgozó kiváló szakemberek voltak, akiket másodállásban, vagy címzetes tanárként, docensként lehetett bevonni az oktatásba pl. Almássy Endre, Schmieder Antal, Korim Kálmán, Rózsa László, Pataki Nándor, Takács Sándor, vagy az Állami-díjas Stéfán Márton és Környei László. E csoporton belül néhányan a szakon habilitáltak, s így egyetemi magántanári címet is elér99
