Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)

Érsekvadkert, Nagykálló, Tyukod

pusztán kiható félben lévő alföldi szélmalom jellegzetes épületformáját töltötte meg új tartalommal. Ezzel a törek­véssel az ismeretlen tervező példát mutatott arra, hogy miként lehet a vidék építészeti hagyományait tovább éltet­ni egy közműben. A klinkertégla burkolatú épület célsze­rűsége abban is megnyilvánul, hogy a víztorony hagyo­mányos térszükségletén felül egyéb mezőgazdasági igény kielégítésére is alkalmas, például magtároló elhelyezésére a víztartály alatti szinteken. Építészetileg szinte meg­egyező víztornyokat találhatunk még Velencén, Szécsény- ben, Cegléden, Érden, Csesztregen, valamint Füzes­abonyban is. which were almost dying out on the Hungarian 'puszta'. With this ambition, the architect demonstrated an interest­ing example of the revival of traditional countryside archi­tecture and the application of it in public utilities. One of the practical curiosities of this blue-brick coated tower is that as well as being a conventional water tower, it is also suitable for agricultural purposes, e.g. placing a seed-con­tainer on the lower levels of the tower, under the cistern. Architecturally almost identical water-towers can be found in Velence, Szécsény, Cegléd, Érd, Csesztreg and in Füzesabony, as well. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom