Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)

Sárvár, Székesfehérvári bőrgyár

országra. Az addigra már használaton kívüli gyárat rendezték be internálótábornak. Az ország számos helyén létesített táborok közül a sárvári volt a legnagyobb méretű. A gyár falán ma tábla emlékezik meg az itt élőkről és elhunytakról. A 20. század eleje fellendülést hozott Székesfehérvár számá­ra is. Egymás után alapultak a különböző gyárak. A Belváros­tól nyugatra található Palotaváros adott otthont az újonnan megnyíló üzemek többségének, mivel a munkához elenged­hetetlen nyílt vizű csatornák itt folytak. Ennek a nagy víz­igénynek a kiszolgálására épült meg a gyár területén Székes- fehérvár jelenleg legöregebb víztornya. Mára az ipari műem­lék bőrgyári épület új szerepet kapott. Fiatal alkotóművészek kiállítási, különféle fesztiválok kapnak helyet falai között. refugees escaped to Hungary from the German invasion. The out-of-service factory was set up as holding camp. Of all the camps established in the country, this one in Sárvár was the biggest. There is a plague on the wall in memory of the ones who lived and died here. The 20th century brought great development to Székesfehérvár too. Factory after factory was established. The majority of the newly opened factories were located west of the downtown area because the water from the open water channels was needed for production. The oldest water tower in Székesfehérvár was built to fulfil this large demand for water. Today the former leather factory is an industrial monument and has a new role; it is used as an exhi­bition hall for young artists, and as a venue for festivab. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom