Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)
Vízházak – Szerencs, Balatonszentgyörgy, Siófok
1; 4 Balatonszentgyörgy/Balatonszentgyörgy 2 Siófok/Siófok 3 Szerencs/Szerencs Fotók/photos 1-2; 4 Bertók Lász[ó / László Berták 3 Solymosi Katalin/ífataím Solymosi elhelyezeti - tartály, míg a nagyobb vízfogyasztási! helyeken, szabadon álló - akár 1000 m3-es kapacitású - víztornyok látták el a mozdonyokat vízzel. A vasúti víztornyok egyik jellegzetes típusát képezik a Szerencsen, Balatonszentgyörgyön, Balatonbogláron és Siófokon is látható, egymáshoz nagyon hasonló vízházak. Alaprajzuk négyszögletes. Fő falaik egyben a tartályok alátámasztására szolgálnak. Általában víztartályokból igény szerint egyet vagy kettőt helyeztek egymás mellé, felettük egyes helyeken ivóvíztartályokkal kiegészítve. Mind a szerencsi, mind a balatonszentgyörgyi tornyot a váróépületével egy időben építették, előbbit 1871-ben, utóbbit pedig 1889-ben. supplied by water towers with 50-100 m' capacity tanks. Places with more water usage were supplied by water towers with up to 1000 m‘ capacity. Some of the most typical examples of railway water towers are to be found in Szerencs, Balatonszentgyörgy, Balaton- boglár, and Siófok. They are all very similar and have a rectangular base. The main walls also serve as supports for the tanks. Depending upon the requirements one or two water tanks are placed next to each other. Above these in certain places drinking water tanks can also be found. The water towers were built in the center of the station. Both the Szerencs and the Balatonszentgyörgy water towers were built at the same time as the waiting areas. 21
