Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon (MAVÍZ, Budapest, 2007)

Demecser

Az 1918 októberéig tartó építkezés során emelték a vasbeton szerkezetes víztornyot is. 1919-ben a megszálló román csapatok a gyártelep összes elmozdítható berendezését leszerelték, és Romániába szállították. 1922-ben egy budapesti faárugyáros, dr. Neumann Gyula vásárolta meg az elhagyott ipartelep tulajdonjogát. A cégvezetés 1924 júniusában engedélyt kért, hogy a Lónyay-csatornából vizet vételezzen a keményítőgyártáshoz. így épült meg 1924 nyarán a VIII. felső csatornaszakasz a zsiliprendszerrel, amely a gyár vízellátását egy szivattyúházon keresztül biztosította. A II. világháború után az államosított üzemet a Kisvárdai Likőrgyár működtette. A torony 1982-es felújítását követően ma is üzemel.

concrete water tower had also been built. In 1919 the invading Romanian troops took all the movable equipment of the factory and transferred it to Romania. In 1922 the abandoned industrial plant was purchased by a wood- manufacturer from Budapest, Dr. Gyula Neumann. In June 1924 the management asked for permission from the Tiszai Társulat to use the Lányai channel to provide water for starch production. In the summer of 1924 the upper channel, No. VIII, was built with a sluice-system that supplied water to the factory. After World War II the then state owned factory was used by the Kisvárda Liqueur Factory. The tower is still operational, in 1982 it was renovated both inside and outside.

107