Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)
II. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK KORSZAKA (1951-1953) - 3. A vízügyi szervezet megosztásának értékelése
- tanácsi - államigazgatásétól eltérő saját működési területtel, tehát a tanácsi apparátustól mindvégig különálló szervezet-rendszerként ekkor is fennmaradt, és - bár két tárca felügyelete alatt megosztva - vitte tovább a területen a viz- gazdálkodás hagyományos alapfeladatait, egyfelől a kultúrmérnöki és mezőgazdasági vizhasznositási, másfelől az árvizvé- delmi és folyamszabályozási munkákat. A másik jelentős mozzanat, hogy a vizüqyi hatósági jogkör elsőfokon mindvégig a területi vizüqyi szervnél (a kultúrmérnöki hivataloknál) maradt , annak ellenére, hogy a tanácsi szervezetbe való átvitelét kormányrendelet kilátásba helyezte. Sok gyakorlati eredménye ugyan az egységes elsőfokú hatóságnak nem lehetett, mivel a szervezés másodfokon abszurd módon alakult és a vízgazdálkodási feladatok tárgya szerint majdnem tiz tárca között megoszlott, mégis e szervezeti sajátszerűség jelzi, hogy a vizügyi hatósági funkció speciális jellege még ebben a korszakban sem halványodott el egészen. Ezeken az igen csekély eredményeket felmutató, mégis kétségkívül pozitiv, az egységes vizgazdálkodási tárgykörre utaló szervezeti vonásokon túl, a megosztottság egyértelműen negativ elemeiből is szűrhetünk le hasznos tanulságot: a vizügyi feladatkör teljes ágazati megosztásán úrrá lenni igyekvő OVT puszta léte és hatalom nélkül maradt hatásköre is bizo- nyiték arra, hogy a kormányzatban a megosztásra vonatkozó döntései ellenére is élt a vizgazdálkodás valamelyes egységének, ágazat felettiségének tudata és tárcaközi irányításának szükséglete. Hogy ezt a követelményt az OVT a maga részéről nem tudta valóra váltani, merő negatívumában is ékesen szóló bizonyiték a vizgazdálkodási funkció egysége, az egységes szakirányításának és szakágazati végrehajtásának szükségszerűsége mellett. 46
