Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)
II. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK KORSZAKA (1951-1953) - 3. A vízügyi szervezet megosztásának értékelése
3. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A vízügyi egységnek 1951-ben két, egymást gyorsan követő aktussal bekövetkezett megosztása nemcsak a több évtizedes hagyományokkal rendelkező és a felszabadulás után is uj egységgé forrott vizügyi szervezetet áldozta fel, de a vizügyi feladatok, a vízgazdálkodási funkció egységét is teljesen megbontotta. A vizügyi szervezet nemhogy az önálló ágazat, az egységes vizügyi igazgatás irányába fejlődött volna, amint azt az 1948-ban megindult fejlődés alapján várni lehetett, - ellenkezőleg : mint egy ágazaton belül relative önálló szervezet is feloszlott, s a vizügyi feladatok a szerveződés legalsó fokára jutottak vissza, azaz nagyrészt külön szervezet nélküli járulékos jellegű tárca-feladatokként helyezkedtek el a különböző ágazatok teendőinek sorában. Ezzel a szétszórtsággal a koordináció tárcaközi, illetőleg tárcák feletti szerve - az uj szervezetű'Országos Vízgazdálkodási Tanács - sem hatalommal, sem koncepcióval, sem az operativ áttekintés és kezdeményezés terén nem birkózhatott meg. Elnöke a közlekedés- és postaügyi miniszter', titkársága a KPM lévén, saját működése sem lehetett mentes a tárcaérdekektől, Üléseit csak szórványosan tartotta meg, titkársága gyakorlatilag semmi hatáskörrel nem rendelkezett. Ilyen körülmények között természetes, hogy a vízügyek intézése sem egységesen, sem a népgazdaság egészének érdekében nem folyhatott, s a szakágazati fejlődésnek nyomai sem lelhetők fel ebből az időszakból. Amennyiben vizgazdálkodási tevékenységről egyáltalán beszélni lehet, az az egyes tárcák érdekkörében folyt. A vízgazdálkodásnak, mint egységes állami 43
