Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)

II. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK KORSZAKA (1951-1953) - 1. A vízügyi szervezet megosztásának folyamata 1951-ben

alakítására, érvényre juttatására, a különböző szakigazgatási ágazatok vízgazdálkodási feladatainak kellő egybehangolására hivatott uj OVT közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá tartozott, amelyet a MT a Tanács elnöke - fennállása idején a közlekedés- és postaügyi miniszter - utján látott el.

A 13 tárca képviselőjéből álló tárcaközi Tanács a korábbi OVT-nél kétségkívül nagyobb hatáskörrel rendelkezett. A vízgazdálkodás elvi jelentőségű kérdéseiben (árvíz- és belvízvédelem ellátása, a feladatkörébe tartozó vízgazdálkodási ü- gyek tekintetében és a vízügyi államigazgatási ügyekben) az érdekelt minisztériumokra kötelező erejű határozatokat hozhatott. Ooga volt a minisztériumoknál bármely vízgazdálkodásiü- gyet kiküldöttje által megvizsgálni és a minisztériumok hatósági döntéseit széles körben felülvizsgálni. A Népgazdasági Tanácshoz, illetőleg a Minisztertanácshoz előterjesztési jog illette meg.

Minthogy a Tanács konkrét vízgazdálkodási ügyeket intézett, kellő operativitásának biztosítása érdekében kéthetenként tartott ülést, félévenként megtárgyalta a minisztériumok beszámolóit vízgazdálkodási tevékenységükről, évenként pedig az FM és KPM jelentését az ár- és belvízvédelmi felkészülésről, illetőleg a lefolytatott védekezésről.

Az OVT tehát olyan tárcaközi szerv lett volna -voltaképpen egy hivatal -, amely a vízgazdálkodás tekintetében bizonyos funkcionális jellegű főhatósági jogkört és szakfelügyeleti jellegű irányítást gyakorol, úgy azonban, hogy sem a tárcaszintű vízgazdálkodási szakfeladatok, sem pedig a területi vizügyi szervezet nem tartoztak irányítása alá. így az eléggé részletesen és egyébként helyesen szabályozott feladatköre és érdemi döntési jogköre ellenére sem lehetett képes ezt a szervezési ellentmondást áthidalni.

39