Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)

I. A vízügyek államosítása és az első egységes vízügyi szervezet kialakulása (1945-1951)

I. A vízügyek államosítása és az első egységes vízügyi SZERVEZET KIALAKULÁSA (l945-195l)

A felszabadulás eredményekben gazdag, hosszú történeti múltra visszatekintő, de struktúrájában a maitól gyökeresen eltérő "vízügyi szolgálatot" talált. A háború előtti közigazgatásnak ezt a területét mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem alkotott önálló államigazgatási ágazatot, hanem - a mai vízgazdálkodás fogalmánál lényegesen szükebb feladatkörrel - a földművelésügyi igazgatás része volt. A földművelésügyi igazgatáson belül viszont már eléggé elkülönült szervezet-rendszerben működött. A központi igazgatást a földművelésügyi minisztérium közigazgatási jellegű Vizügyi Főosztálya és a műszaki ügykörü Vizügyi-Müszaki Főosztálya látta el. A szolgálat már ekkor több speciális működési körű és területű műszaki szervezettel (kikötő felügyelőségek, kotrás vezetőségek, folyócsatornázási kirendeltségek stb.,) rendelkezett, és már jóval a felszabadulás előtt saját különálló területi igazgatási- műszaki szervezete alakult ki (8 kultúrmérnöki hivatal, 9 folyammérnöki hivatal1) . A múlt század közepe óta a társadalmi jellegű szervezetek szerepe is igen nagy volt a vizügyi feladatok ellátásában. Alapvető jelentőségű vizkárelháritási, ár- viz- és belvizvédekezési, valamint vizhasznositási munkákat végzett a régi vizjogi törvény alapján alakult 75 ármentesitő társulat (38 dunai és 37 tiszai) és 125 egyéb vizi- (főként lecsapoló, vizhasználati) társulat, együttesen 6300 ezer kh- on (1942) .

Ez a vizügyi szervezet önálló államigazgatási ágazattá u- gyan nem alakult, de minta közel hét évtizedes fejlődés eredményeként nagymértékben egységesült vizüqyi szolgálat érte meg a felszabadulást. Érdemesnek találjuk - már a hagyományok irán19