Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)

TANULSÁGOK ÉS KITEKINTÉS

Nem a dicsekvés mondatja ezeket a szavakat, de jóleső megelégedés áttekinteni e kemény munkában lepergett, tapasztalatokban, tanulságokban és okulásokban gazdag - talán hibáktól sem ment - évtizedeket. Az eredmények mérlegre tétele és a figyelemnek talán inkább ezekre való összpor.tositása, távolról sem ok az önelégültségre. A "fejlődés" természete - ez közismert dolog - éppen az erők dialektikus feszülésében, a jó-rossz küzdésében van, s abban, hogy minden betetőző szakasz újabbnak veti meg alapját, minden megoldott feladat száz újat állit e- lénk.

Most, amikor a vizügy szervezeti fejlődésének történetéről e befejező sorokat 1974 nyarán papírra vetjük, a vízügyi ágazat tevékenységének jelenlegi legfontosabb akciópor,tjait - különösebb rendszeresség és teljesség igénye nélkül - csak jelezzük az alábbi kitekintéssel:

a/ a központi szervezetben és irányításban napirenden van:- az uj gazdasági mechanizmus "menetközbeni” megvizsgálása, továbbfejlesztése, a vizügyi sajátosságoknak és központi tendenciáknak egyaránt jobban megfelelő, teljesebb megvalósítása, a vizgazdálkodás sajátjává tétele,- a vízgazdálkodási ágazatirányitás finomítása, kiterjesztése, az egész ágazatban való elmélyítése,- a vizügyi jogrend organikus fejlesztése, továbbépitése, korszerüsitése,- az OVH szervezetében és működésében is az 1966-1968 ó- ta kialakított és megszilárdult szervezési elvek “belső alkotmányba" - uj ügyrendbe - foglalása;

137

f