Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)
TANULSÁGOK ÉS KITEKINTÉS
TANULSÁGOK ÉS KITEKINTÉS Bevezetőül, a felszabadulás előtti idők vizügyi szolgálatának közel öt évtizedes múltjára röviden visszatekintve, megállapítottuk, hogy a vizügy története 1945-ig mindvégig az egység és önállóság felé törekvés története volt. Majd a felszabadulás utáni első évtized - az 1945-1953 közötti évek - ellentmondásokkal teli, szervezési visszalépésekkel terhes történetének lezárása után kimondhattuk, hogy a népgazdaság és a társadalom felfelé Ívelő fejlődése által támasztott igény nem is egészen egy évtized alatt szükségképpen elvezetett a vizgazdálkodási feladatkör egységének felismeréséhez, s ez egyben létrehozta az adekvát organizációt, az egységes és önálló vizügyi szervezetet. Sőt a szolgálat az állami vizgazdálkodási funkciók ellátásában közreműködő szervek összességének - a vizügy történetében első Ízben - önálló szakigazgatási ágazattá szerveződéséhez is eljutott. Végezetül pedig a történet utolsó két évtizedének szemléjét lezárva megállapíthatjuk, hogy az ujabbkori - 1953-1973 közötti években végigkísért - vizügyi történet nem egyéb,mint eme egység kiteljesedésének, gazdagodásának, erősbödésének - a_ feladatköri integrálódásnak és szervezeti differenciálódásnak - a története, amelynek formális betetőzése: a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágazattá alakulása. A vízügynek az önálló ágazattá szerveződésben kicsúcsosodó utóbbi két évtizedes esemény-története ékesszólóan bizonyltja mindenekelőtt a vízgazdálkodásnak, mint bonyolult komplexitásában is szerves egységet alkotó gyakorlatnak és tudománynak, szakigazgatási és gazdasági közfeladatnak a népgaz135
