Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

6. Régi városi szintezéseink

Ami a magasságilag meghatározott alappontokat illeti, ezek kétfélék. Mindenekelőtt meghatározták az I. és II. rendű háromszögelési alappontok magasságát, de ezek — ki nem elégítő állandósítási módjuk miatt — ma már vagy meg sem találhatók, vagy megbízhatatlanok.

Ezenkívül szabályszerű városi szintezési hálózat is készült, amely eredetileg 200 alappontot tartalmazott. Ezek közül napjainkig mindössze (a 6.,

8., 198., 199. számú) négy pusztult el, egyet pedig (140. sz.) hibás magasságúként tart nyilván a városi mérnöki hivatal.*

Az alappontok túlnyomó része tehát ma is megvan, méghozzá teljes épségben. Öntöttvas falitáblák, felső peremükön kis, félgömb alakú gombbal

6.22. ábra

Peremes falitábla gombbal Nagykőrös 1893—1895. évi szintezéséből

(6.22. ábra). Szélességük 14 cm, magasságuk 17 cm. Sorszámuk eredeti öntéssel került reájuk, a pont magasságát pedig csavarral utólag reájuk erősített lemezek tüntetik fel.

Az említett két mérnök közül a szabatos szintezési munkát Járosi Sándor végezte. Az észlelési munkával 1895. július 12-én készült el. A szintezési hálózat 847 kát. holdnyi belsőséget borít, azaz átlagosan minden 4,23 kát. holdra jut egy-egy szintezési alappont. A valóságban a belvárosban ennél sokkal sűrűbben : 200—400 méterenként követik egymást a szintezési alappontok.

Minthogy az eredeti pályázati felhívás előkerült, teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a szintezésnek kiindulópontja a nagykőrösi MÁV vasútállomás felvételi épületén levő, s a bécsi katonai szintezésből származó furatos falitábla

* „A szintezett alappontok törzskönyve” 200 vastábla helyszínrajzi leírását és magasságát tartalmazza. Ez a tény ellentétben áll azzal, hogy a Sehlick-gyár 202 vastáblát szállított le. Magyarázatát csakis abban véljük látni, hogy számítottak arra, hogy a táblák befalazása alkalmával egy-két darab el is törhetik.

364