Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
Ur azokkal az ifjúság hibái miatt, de az is igaz, hogy azok nem dolgoztak volna az Urnák annyit, mint ezek az ifjak. Nints jobb, mint az ifjú ember executioja ; de patientia kell a velek való bánásra, és ha hibáznak is ezek, nem kell őket szerentsétleneknek tenni egész életekre. Én tsak egyre reflectálom az Urat barátságosan, a mit (örülök rajta) az Aed. Directio példának elő nem hozott. Jussun eszibe az Urnák, hogy Vásárhelyit az Ur nem tsak el akarta most esztendeje ereszteni a szolgálatból, de azt kivánta, hogy ő soha szolgálatba se vétetődhessen bé. Ez a büntetésnek oly gradusa, mely az ifjú embert moraliter megöli ; és én azt tartom, maga is megbánta volna az Ur, ha ez megtörtént volna. . . Megmutatták a’ megboldogult Amizoni, Vásárhelyi, Schmidt, Lüznelt, hogy az Ur patientiját á dolgaik megjobbítására fordították, ’s így szépen ment elő a munka.” * Ez a levél sok mindent megmagyaráz. Huszár Mátyásról titkos személyi lapjára az ellenségei is kénytelenek voltak ezt feljegyezni: ,,Unermüdet widmet sich derselbe dem Dienste. . . ” [90]. 1820/22-ben még ő maga is fiatalember, s azt a mértéket igyekezett másra is alkalmazni, amelyet magára nézve kötelezőnek tartott. Viszont az is igaz, hogy beosztottjaiért kész volt mindenkor kiállni, felsőbbségével is szembeszállni. Ugyanazokat, akikkel kezdetben összetűzött, később, amikor már azok is beleszoktak a munkába, és kitűntek szorgalmukkal, vagy rátermettségükkel, nem késlekedett a felsőbbség figyelmébe ajánlani. így pl. elsősorban Vásárhelyi Pált. Csakhogy azok, akiket egyszer megbántott, ezt soha nem feledték el neki. Bizonyos fokig szakmai környezetében mindenki irigye volt páratlan tudásáért, sokoldalúságáért, s nem kevésbé a rangsorban elfoglalt helyzetéért is. Ugyanis Huszár 1825 elején a főigazgató után a második ranghelyen állt. Az osztrákok titkon gyűlölték öntudatos magyarságáért, a magyarok pedig nem bocsátották meg neki a korai időkben tapasztalt keménykezűségót. 1822-ben már a legnagyobb ütemben készítik a Körös-vidék részletfelvételi lapjait. Tapasztalatgyűjtés céljából Huszár tavasszal a Bánátba utazott [91], ahol több mérnöki csoport évek óta hasonló munkával foglalatoskodott. Különösen a lehetséges teljesítmények kérdése izgatta, mivel a bánáti mocsárvidék hasonló volt az általa munkába vett terephez. Útba ejtette a Marost is, ahol Kosztka Jakab temesvári igazgató csoportjai hasonló felvételi munkán dolgoztak. Visszaérkezvén két újabb szintezőműszer beszerzését kérte, amit meg is kapott. Április elején már minden csoport kint serénykedik a terepen. Egyesek a Tisza mentén szinteznek : Nagykörűnél és Abád határában, mások kétszeres szintezést hajtanak végre a Hármas-Körös mentén Szarvas és Gyoma között, ismét mások a Berettyó mentén szinteznek a Körös-híd és Gyoma között. A szintezők azonnal számítják a hasonlítósíkra való redukciókat is. Ezt a feladatot mai szintezők már nem ismerik, ezért röviden kitérünk ismertetésére. Elhatárolt térben folytatott vízszabályozási vagy egyéb vízépítési munkálatokhoz nincsen feltétlenül szükség az alappontok tengerszínfeletti magasságának ismeretére, mert igen gyakran elegendő a viszonylagos magasságoknak vagy bizonyos szakaszok magasságkülönbségének ismerete. A múlt század első négy évtizedében kizárólag így dolgoztak, vagyis abszolút magasságok helyett megelégedtek relatív kótákkal. Az alapul szolgáló felületet síknak tekintették és többnyire egészen ötletszerűen, legtöbbször valamiféle kerek szám közbeiktatásával határozták meg 82
