Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Utószó

lappanghat, az azonban egészen bizonyos, hogy az egykori keszthelyi Fes­tetlek,-, valamint az egykori körmendi Batthyány-féle családi levéltár anyagá­ban igen sok műszaki, köztük szintezési vonatkozású feljegyzés, rajz, térkép- vázlat, adalék, műleírás stb. rejtőzik. Ezeknek felkutatására és feldolgozására egy ember ereje és életideje nem elégséges. Hiszem, hogy rövidesen akad követőm a fiatal geodéták közül, aki vállalkozik ennek a munkának ilyen irányú folytatására. Mivel azonban a vidéki levéltári anyag kutatása és fel­dolgozása utazásokkal és vidéki tartózkodásokkal jár együtt, igen kívánatos volna, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Történeti Osztálya anyagi áldozatok árán is tegye lehetővé a vidéki feltáró és kutató munkának elvégzését. Ugyancsak hiányzik ebből a kötetből annak a magyar műszaki hagya­téknak a feldolgozása, amely bizonnyal megtalálható lenne Bécsben, az egy­kori birodalmi Ober Baudirection iratanyagában. Ezúttal nyitva hagyott bizonyos kérdések csak ennek az írott hagyatéknak az ismeretében lesznek tisztázhatók. Hasonlóképpen az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet hagya­tékának eredetiben való áttanulmányozása is szükséges lenne. A vízrajzi szintezések anyagának feldolgozásához aránylag kevés forrás­anyag hiányzott. Mindenekelőtt azok az írásos munkarészek, amelyek a háború során megsemmisültek. Több, magyar alapítású és sokáig magyar múltú vízi társulat végrehajtott szintezéseinek munkarészei a Magyarországtól 1920-ban elszakított területeken vannak. Ezekhez szintén lehetetlen volt hozzáférnem. A vízi mérnöki szolgálatban dolgozó kartársaim messzemenő figyelmességgel igyekeztek megkönnyíteni, hogy a hazai levéltári és könyvtári anyag segít­ségével pótolhassam a vízrajzi szintezésekre vonatkozó történeti adatok terén mutatkozó hiányokat. Ez a kötet csak az 1920 előtti, régi városi szintezéseink vonatkozásait tartalmazza. Ezen a téren is számottevő a háborús pusztulás. Az ebben a vonatkozásban fennmaradt hiányokat helyszíni kutatásokkal igyekeztem pótolni. Az utolsó fejezetek közül három kritikai szemszögből tekinti át az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet és a magyar Vízrajzi Osztály szintezéseinek eredményeit, valamint a múlt századi trigonometrikus magasságméréseket. Nem tudtam ugyanilyen részletességgel foglalkozni az ún. Vásárhelyi-féle magasságok kritikai elemzésével, mivel ide vonatkozó újabb ellenőrző szin­tezéseink aránylag még nagyon kevés Vásár helyi-féle alappontot kap­csoltak be az új hálózatba ahhoz, hogy ez a munka elvégezhető legyen. Megvan azonban a remény arra, hogy néhány éven belül erre a munkára is sor kerülhet. Ez a munka nemcsak, sőt elsősorban nem történeti érdekességű. Gyakor­lati okokból van reá égető szükség. Ugyanis a régi vízrajzi felvétel alkalmával a folyók hossz- és keresztszelvényei százainak és ezreinek magassági adatait a Vásárhelyi-féle magasságokhoz kötötték. Bármilyen mértékű mérési (szin­tezési) hiba legyen is a Vásárhelyi-féle pontokban, két-két szomszédos pont között még mindig sokkal kisebb ez a hiba, mint a folyók mederviszonyaiban 100—120 esztendő alatt bekövetkezett változás. Éppen ezért, amennyiben a régi Vásárhelyi-féle magasságok mai értékét (már természetesen csakis a napjainkig fennmaradt pontokon) meghatározhatjuk, akkor a folyómedrek magassági, illetőleg mélységi viszonyaiban bekövetkezett változás is egyúttal ismeretessé válik. Énnek a problémának ismeretére pedig nemcsak a geológus­683

Next

/
Oldalképek
Tartalom