Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
A Balatontól DK-re húzódik a +1 méteres különbségek görbéje DNy— ÉK irányban, majd a Mohácsi szigetet Ny-ról megkerülve délnek csap, Mohács városa irányában. Ezen a görbén belül, DNy-ra, +1 és +2 méteres görbék helyezkednek el. A horvátországi csatlakozás felé 0—2 méteres görbék az uralkodók. A Duna—Tisza közére a -f-1 méteres görbe a jellemző. Ez és a fentebb említett +2 méteres görbe közti térségben +1, +2 és +3 méteres különbségek görbéi váltakoznak egymással. A Mátra és a Bükk lábánál és magában a hegységben +1 m körüli különbségeket jeleznek a görbék, amíg a Tisza mellett, Kisköre, Tiszafüred és Tiszalök körül össze nem függő 0-ás görbéket találunk. Végeredményben azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le a Marek—llof- mann-íéle magassági hálózatot illetően, hogy — a kor adottságaihoz mérten — igen jó munka volt. Kevés benne az olyan durva hiba, amelyet ők követtek el. A tapasztalt + 0—2,5—3,5 m között váltakozó különbségek a már megtárgyalt mérési és refrakcióhibált következményei. Kétségtelen azonban, hogy az egyes országrészekre megadott 1870—1896 évi magasságok között, szélső értékben, 6 —10 méteres ellentmondások vannak. 12.08. AZ „ÁLLANDÓ KATASZTER” 1853-1856. ÉVI HÁROMSZÖGELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ TRIGONOMETRIKUS MAGASSÁGOK Láttuk, hogy az 1853. évben megkezdett kataszteri háromszögelés során Horsky is Fiúméból, mégpedig a fiumerai vízmérce 0 pontjából indult ki. Indokolt tehát, hogy ennek a trigonometrikus magasságmérésnek eredményeit is elsősorban a nadapi szintre alapozott országos felsőrendű szintezés eredményeivel hasonlítsuk össze. A szóban forgó háromszögelő munkálatokról bizonyossággal annyit tudunk, hogy nyugat, vagyis Alsó-Ausztria és Stájerország felől kezdték fejleszteni a hálózatot a Balaton irányában. Hogy a tengerszínfeletti magasságot milyen úton vezették le Fiúméból, nem tudjuk. Úgy látszik, mintha az 1817. évi láncolat felhasználásával Fiume—Mt. Maggiore—Staunig—Schneeberg—Kanos háromszögeken át előbb Zágrábnak, majd Graz—Wienerneu- stadt felé vettek volna irányt. Bárhogyan jutottak is el a Radkersburg— Graz—Hundsheimerberg vonalig, kétségtelenül jól dolgoztak, mert amikor átlépik a magyar—osztrák államhatárt, Körmend, Pinkamindszent, Szent- péterfa környékét kivéve, ahol +2—3 méteres eltéréseket is találunk, a Muraköztől fel, Oroszvár magasságáig, a két értékrendszer közti különbségek széles sávban zérus körül járnak (12.15. ábra). Ahogy a terep emelkedni kezd : Ják, Vasvár, Kerta környékén megjelenik a +1 méteres, majd valamivel keletebbre a +2 méteres különbségek görbéje. Ez az utóbbi Hajmáskér irányában visszahajlik. A Balaton ÉK-i partvidékén +1 m körüli, a győri medencében (Gyomoréig bezáróan) +3 m, sőt +4 m különbségek mutatkoznak. A Balatontól délre hatalmas területen a zérus különbségek tartománya alakul ki. ÉNy-i széle Nagykanizsa tája és a Principális-csatorna déli szakasza, majd lehúzódik Görgetegig, onnan felcsap Lepsényig, majd a Sárvíz és a Malomcsatorna mentén lekanyarodik Simontornyáig, onnan pedig Alsónémedin keresztül a Duna—Tisza közére vezet bennünket. 674
