Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
Az 1806 és 1862 közötti időszakban végrehajtott háromszögelés azonban — szabatosság dolgában — nem elégítette ki az Európai Fokmérés kívánalmait. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két tengerszint közti különbség meghatározására csakis az Európai Fokmérés 1867. évi II. konferenciája kérhette fel a bécsi Katonai Földrajzi Intézetet. A beszámolót részben már megtaláljuk az Európai Fokmérés III. konferenciájának emlékiratában. Az e célból 1870-ben és 1871-ben kifejlesztett háromszögláncolat a Pétervárad—Csurog oldalból indul ki és Kistorok—Boka—Zichy fal va—Kudrizer Kopf vonalon hozzásimul az 1854/55. évben fejlesztett délvidéki láncolathoz [74]. Az erdélyi háromszögelések — Fabris ezredes vezetése mellett — még 1764-ben kezdődtek és 1787-ig tartottak. Amikor azonban 1792-ben megkísérelték a monarchia összes térképlapjának összeillesztését, kiderült, hogy ez semmiképpen sem lehetséges [59]. Ezért még a múlt században teljesen élőiről kezdették a háromszögelést. A Ruszkától Brassó vidékéig terjedő, 1873. előtti trigonometrikus magasságmérésnek az alapja csakis az 1853. évben megkezdett kataszteri háromszögelés erdélyi hálózatának munkálatai lehettek. Az erdélyi háromszög- hálózatot erdőmérési célból fejlesztették. Erdély újabb háromszögelésére csak az 1900-as években került ismét sor. A katonai trigonometrikus magasságmérés során tehát csakis a régi Állandó Kataszter által kifejlesztett háromszögoldalakat vehették alapul. Ezek a háromszög oldalak nem voltak a legkifogástalanabbak. Éppen ezért az Adria és a Fekete-tenger között kifejlesztett trigonometrikus magassági kapcsolat sem lehetett tökéletes. Ebben a levezetésben nagyobb hibának kellett lennie. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Papuk—Skamjen—Ruszka vonalon létesített poligonzárlatot Marek annyira kielégítő pontosságúnak találta, hogy elállott a délvidéki háromszögláncolat kifejlesztésének tervétől. Eszerint pedig Skamjen és Ruszka tájékán a katonai háromszögelés trigonometrikus magasságaiban is 2,5—3,0 métert megközelítő hibáknak kellett lenniük. Ez az eltérés valóban meg is van! Benne maradt a Marek-féle trigonometrikus magassági hálózatban. Ha szemügyre vesszük az 12.13. ábrát, amely a Marek-iéle trigonometrikus magasságok és a legkorszerűbb, vagyis 1921 óta végzett szintezésekből származó magassági koordináták közti különbségeket vetíti elénk, látjuk, hogy Gyula és Mezőhegyes, valamint Makó és Királyhalom között 2,0—2,38 méteres különbségek mutatkoznak. Akad ott azonban (Kétegyházán) -j-5,96 métert elérő különbség is. Nagy a gyanúm, hogy az effajta, és néha még ennél is nagyobb különbségek helyi durva hibák (helytelen mérési vagy jegyzőkönyvi adatok, a magassági jel és a terep felcserélésének stb.) következményei. Éppen ezért a kiugró értékeket a görbék szerkesztésénél nem is vehetjük figyelembe. A legkisebb eltérés Budapest — a Csepel sziget déli csücske — Herend— Csót és Oszőny közötti összefüggő térségben mutatkozik. Ettől a területtől nyugatra, a Rába és a Marcal vidékén is csak pár dm-es különbségek adódnak. Gyömöre és Szilsárkány között — egészen váratlanul — egy +3 — 4 méteres különbségekkel jellemzett terület bontakozik ki. A most szemlélt 0 vonaltól nyugatra, Sopron és Kőszeg között, valamint a Szentgotthárd és Devecser közötti térségben több métert elérő negatív különbségeket eredményezett a vizsgálat, de már a Muraköz felé ismét +3 métert elérő különbségeket állapítottunk meg. 672
