Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
tenger színe, illetőleg a fiúméi vízmérce feletti magassága háromszögméreti lejt- mérés és zenit-távok egyidejű és viszonylagos észlelése által a vasoszlop felső tányérsíkja 279,53 ölben kiszámíttatván, a hálózat többi pontjai magasságának meghatározásánál is kiinduló pontul vétetett. . 2. Marek a „Technische Anleitung”-ban ugyanerről így ír: „ . . . wurde im Jahre 1870 theils in Dreiecken theils in Polygonen ein Hauptnetz tracirt, welches vom Nullpunkte des adriatischen Meeres in Fiume (autographischer Apparat der k. k. Marine- Academie ) ausgeht . . .” [52], 3. A fiúméi csatlakozásról nyilatkozott 1871-ben az Európai Fokmérés III. (bécsi) konferenciáján Tóth Ágoston Ráfáel honvédezredes, a magyar térképezés kiváló úttörője, aki ott Magyarországot képviselte. Ezt mondotta : . der . . . ungarische Finanzminister v. Kerkápoly hatte im Jahre 1870 eine trigonometrischen Höhenmessung angeordnet, welche vom Pegel von Fiume ausgehend, über Croatien geführt, in zwei Linien den Plattensee umgehend bis an den Johannisberg bei Ofen vollendet werde” [53]. 4. Fennmaradt Hofmann Ferencnek, Marek hivatali utódának egy ide vonatkozó, „Trigonometrische Triangulierung des Katasters in Ungarn” című emlékirata, amelyben szintén szó esik a fiúméi kiindulásról. Eszerint : ,,Als Nullpunkt für die Höhen wurde der mittlere Wasserstand des Adriatischen Meeres, wie sich derselbe aus den Aufzeichnungen des selbstregistrirenden Apparats bei der Marine Academie in Fiume um zwar in der Zeit vom 1, November 1868 bis Ende Oktober 1869 ergab” [54]. 5. Végül másolatban fennmaradt a Pénzügyminisztérium XVIII. ügyosztályának az az átirata, amelyet a bécsi Katonai Földrajzi Intézetnek válaszként küldött a szintezési és a trigonometrikus magassági pontok között tapasztalt eltérések tárgyában [55]. Ebben (az alább részletesen közölt) válasziratban a következőket olvashatjuk : ,,Kiindulási pontul a fiúméi csász. és kir. Tengerészeti Akadémia tulajdonában levő vízmérce ,,0" pontja szolgált, amelyet 0,00 m magasságúnak fogadtak el.” íme : négy szerzőtől négyféle meghatározást olvashattunk a kiindulási pontra vonatkozólag. Hol lehet az igazság? Véleményünk szerint: mivel Hofmann egyik személyes résztvevője volt a szóban forgó munkálatoknak, és 1870-ben maga is dolgozott Fiúméban [56], feltehető, hogy 1887-ben kelt emlékiratában a leghitelesebben foglalja össze a történteket. Felfogásunk helyességét az alábbiak valószínűsítik. Az „Észrevételek”-ben határozottan „vízmérce” kitétel olvasható. Ezzel szemben a „Technische Anleitung”-ban maga Marék is „autographischer Apparat”-ról beszél. Ez a meghatározás tökéletesen egyenértékű Hofmann „selbstregistrirender Apparat”-jával; vagyis kétségtelen, hogy a fiúméi thalattográftól indultak el. Az 1913-ban kelt, [5] alatt idézett irat szerkesztői ismételten az „Észrevételek” vízmércéjét említik, megtoldva Marek 1. alatti közlését a „0” pont említésével. Talán tudhattak vagy sejthettek valamit arról, hogy az 1853 — 1856. évi trigonometrikus magasságmérés alkalmával valóban a fiúméi vízmérce „0” vonásától kezdhették a munkát ; annyival is inkább, mert akkor Fiúméban thalattográf még nem is volt. Egyébként ugyanennek a fiúméi vízmércének „0” vonása közel azonos azzal az adriai tengerszinttel, amely a Lujza út szintezése alkalmával (1843 előtti években) vonatkoztatási alappontul szolgált, s így az adriai szintre átszámított ún. Vásárhelyi-féle magassági „kóták” alapjává lett [57]. 660