Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
12. Topográfiai térképeink magassági adatai és a nadapi alapszint
igen komplikált műszert írja le, s nagy hibájának rója fel, hogy nem nyújt közvetlenül magasságkülönbségeket, hanem számolni is kell mellette, noha „a pontosságnak legmérgesebb ellensége a sok számadás” [45]. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a Radimsky-féle műszer komoly haladást jelentett. Mindenekelőtt volt távcsöve, s arra 1/6-os, azaz 60 fokra terjedő osztással ellátott körívet szerelt. Lemezszerű állványzatán szelencés libellát és egy kis emelőcsavart találunk. Ez az utóbbi a Brander-íéle szintezőműszer szintezőcsavarjának felel meg. A távcsőben a szerkesztő 3 párhuzamos, vízszintes irányszálat alkalmazott, és ezzel a műszert távmérésre is alkalmassá tette. A műszer csakis CD t H - Heveder 12.04. ábra Végh-íéle magasságmérő műszer (1891) kerek ölek leolvasására volt használható. A távmérőlécet éppen ezért elegendő volt függőlegesen tartani, mert az ebből eredő redukció szükségessége (a kerek öl-értékek miatt) fel sem merült. A függőleges körre Radimsky a tangensekkel egyenértékű számarányokat vésette fel. A számozás a zérusponttól jobbra és balra 1-től 400-ig terjedt olyanformán, hogy a 400-as szám egy 21°-os szög ezerszeres tangensének felelt meg. A távolságnak a szög tangensével való szorzásának egyszerűsítése céljából a műszer alapzatául szolgáló deszkalapba a mai logarlécekhez hasonló tolókát erősített. A tolókán Radimsky a számok logaritmusának értékét rakta fel megfelelő arányban, úgyhogy a szorzásokat a felvevő kint a terepen igen egyszerűen elvégezhette. 1891-ben az egri felügyelőségnél szolgáló Végh Rezső szerkesztett újabb magasságmérő készüléket (12.04. ábra). Ennek a műszernek újítása abban áll, hogy a talplemezére egy kis csöveslibella (G) van erősítve. A távcsőhöz szorosan illesztett l'okív pedig — a Traupmann-féle műszerhez hasonlóan — részben négyzetekre, részben (alul) fokokra volt osztva. Szintezőcsavarja is 654
