Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
partján haladó szintezési vonalak minőségileg közel egyértékűeknek mondhatók. Megállapitnató továbbá az is, hogy a vizsgált két szintezés között mutatkozó eltérések, ha nagyságrendileg nem is, de értelemszerűen majdnem mindenütt megfelelnek a legújabb szintezésekből számított szintváitozási eredményeknek. Ez amellett szói, hogy mindkét szintezés — a maga korában, az adott lehetőségek mellett — kiváló munka volt. Ez a megállapítás azonban csak a Balaton déli partján haladó vonalakra vonatkozik. Az északi parton végigvonuló vízrajzi szintezési vonal megbízhatósága már jóval alatta marad emennek. Minthogy itt nem szinteztek a bécsi Katonai Földrajzi Intézet mérnökkari tisztjei, a Háromszögelő Hivatal szintezési hálózatának idevonatkozó magasságaival hasonlítottuk össze a Vízrajzi Intézet szintezési alappontjait. Amíg a Balaton déli partján ugyanilyen összehasonlítás 15 mm-en belül hullámzó értékekkel jellemzett grafikont eredményezett, az északi parton a különbségek 63 mm-en belül változnak (10.10. ábra). Ez a 63 mm-es legnagyobb eltérés azonban csak a bécsi szintezési hálózatnak 1949 — 1950. évi második, teljes kiegyenlítése utáni eredmények nyomán alakult a fentiek szerint . A Vízrajzi Osztály eredetileg a ki nem egyenlített bécsi szintezési hálózathoz csatlakozott és befalazott bronztábláinak magassága is emiatt másképp alakult. Gárdonyi Jenő 1932-ben ezeket, a ki nem egyenlített bécsi hálózatra vonatkozó vízrajzi magasságoknak az eltérését közölte [16] a Háromszögelő Hivatal új dunántúli szintezési hálózatának egy II. rendű vonalán nyert újabb magasságokhoz viszonyítva. A szóban forgó II. rendű vonalat a Honvéd Térképészeti Intézet szintezte. A régi bécsi hálózat ki nem egyenlített volta miatt jelentkeztek ebben a vonalban +38-tól +202, sőt +205 mm-ig terjedő eltérések, amiből — Gárdonyi közlése nyomán — az a téves hiedelem keletkezett, hogy a Bakony tömege 40—50 év alatt 20 cm-rel megemelkedett. Gárdonyinak ezt a közlését, illetőleg az idézett tanulmányában [16] foglalt valamennyi számszerű eredményt azzal a tudattal kell kezelnünk, hogy azok nem egyebek, mint a többnyire az első bécsi kiegyenlítésből származó katonai magasságok és a Háromszögelő Hivatal felsőrendű szintezési hálózatába tartozó alappontok magasságai között megállapított eltérések számszerű adatai. Mivel a Vízrajzi Osztály szintezései a bécsi katonai szintezés magasság jegyeihez kapcsolódtak, Gárdonyi vizsgálatait a vízrajzi szintezésekre is kiterjesztette, anélkül azonban, hogy eredeti kapcsolatukat tüzetesebben tisztázta volna. A Gárdonyi által közölt különbségek tehát alapjában véve helyes számértékek, de nem jelentenek geológiai eredetű szintváltozásokat, hanem — miként a 9. részben kifejtettük — különböző okokból keletkezett szintezési hibákból származó, pusztán számszerű különbségeket [17]. 10.05. KÍSÉRLET A VÍZRAJZI ÉS A BÉCSI KATONAI SZINTEZÉS ALAPSZINTJEINEK EGYSÉGESÍTÉSÉRE 1921-ben, az önálló magyar országos felsőrendű szintezés munkálatainak megindítása előtt beható tárgyalások folytak a különböző érdekelt szakminisztériumok képviselői között. (Erről bővebben a 11. fejezetben szólunk.) Ez alkalommal vált ismeretessé, hogy a Vízrajzi Intézet kísérletet tett arra, hogy eltüntesse a vízrajzi és a bécsi katonai szintezés közti különbségeket. Az erre vonatkozó utalásokat az egykori Háromszögelő Hivatal tulajdonában volt egyik „Vízrajzi magasságmérések, I. füzet, Budapest 1893” c. munka 616
