Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
10. A vízrajzi szintezések alapszintkülönbségei, geodéziai hibái és megbízhatósága
szintezéssel hozta szigorú összhangba. Ez azt jelenti, hogy a vízrajzi szintezés kezdeti időpontja ezáltal nemcsak névlegesen (nominálisan), hanem valóságosan is azonossá vált a bécsi katonai szintezés kezdőidőpontjával.* Vagyis úgy kell a dolgot tekintenünk, mintha a Vízrajzi Osztály Duna menti szintezése egy időben kezdődött volna a bécsi katonai szintezéssel. Ez utóbbival 1873-ban indultak el a trieszti kezdőponttól [12], Az összehasonlításnál szóbaj ovo időtartamok tehát az első esetben 50 év, a másodikban pedig 27 esztendő. A régebbi szintezést oda-vissza szintezési módszerrel, szakaszonként hajtották végre. A vissza értelmű szintezést mindig ellenkező napszakban végezték, mint ugyanazon szakasz előző (oda-) szintezését. A vonalvezetés a folyó mindkét partján, a partok közelében, de lehetőleg országúton történt. Budapest és Dévény között hat helyütt kötöttek át, éspedig 1. Buda határában, az egykori Horányi csárdánál; 2. Vác felső határában ; 3. Esztergomban ; 4. Komárom fölött; 5. Medvénél; 6. Dévénynél. Az így kialakult öt kis szintezési poligon záróhibájának átlagértéke 1,62 mm. Ha figyelembe vesszük, hogy ennél a szintezésnél ezen az aránylag rövid, kb. 230 km-es vonalon hat ízben is átszinteztek a Dunán, az eredményt igen jónak kellene mondanunk. Tudjuk azonban, hogy egy zárt szintezési poligon záróhibájának kicsiny számértéke még egyáltalában nem döntő bizonyíték a mérés tökéletes jóságát illetően. Az átszintezéseknél olyan ellentétes értelmű hibák is előfordulhattak, amelyek végeredményben kis záróhibát eredményeztek. Ezek szerint nem tartjuk reális eredménynek azt, ami a Vízrajzi Osztály által közölt mérési eredményekből számítható, ti. hogy az 1 km-re eső javítás számszerű értéke itt a Duna mentén Budáig : 0,016 mm. Nem kis mértékben aggasztó, hogy a Vízrajzi Osztály szintezési utasítása a szintezőlécek legnagyobb távolságát 50—120 méterben (!) szabja meg. A léctávolság változó nagysága — az utasítás szerint — attól függött, ki milyen erős nagyítású műszerrel szintezett. A vízrajzi szintezés során kialakult magassági rendszer, a rákosi kapcsolóponton keresztül, szervesen összefügg a bécsi katonai szintezés magasságaival, és a vízrajzi szintezés a rákosi furatos táblán keresztül átvette a bécsi katonai szintezésnek a kapcsolópontban jelentkező teljes geodéziai hibáját. Átvette, és — a nominális magasságok kialakulásának elve alapján — tovább is adta a hálózatban, mindkét irányban. Tisztára véletlen dolga, hogy a szóban forgó véletlen jellegű hibák Budapest környékén viszonylag igen kis értékűek, sőt egyes pontokon teljességgel eltűnnek. Ez a magyarázata annak, hogy a Gárdonyi J. által közzétett [13] „magasságváltozási” adatok a főváros környékén majdnem azonosak zérussal. A Vízrajzi Osztály a Duna mentén két szintezési vonalat létesített. Egyik a folyam bal-, másik a jobbpartján halad. Ha a nyílt víz fölött átszintezések nem lennének, két független szintezési vonallal lenne dolgunk. így azonban eléggé szoros kapcsolat fűzi össze a kettőt, mert a gyakori átszintezések folytán rácsszerűen merev keretként fogja össze ez a magassági hálózati rendszer a folyam két oldalát. Az 1890/91. évi vízrajzi magasságok alakulásába a nyílt víz fölötti gyakori átszintezések mindenesetre érzékenyen beleszóltak, és a végeredményként kialakult magassági koordináták számszerű értékében a * Bőv. lásd a 9.06. fejezetben. 600
