Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Azaz pl. a (L1 -)- Lä -f- L3) abszcisszához a ^ d érték tartozik ; ezt mérjük fel, o mint ordinátát (9.21. ábra). Ha a szintezés gyakorlati végrehajtása során csakis véletlen jellegű hibák keletkeznének, akkor „a halmozott különbségek ábrája”, vagy más szóval a (d) integrálgörbéje, az abszcissza-tengelyt követné : hol alatta, hol felette haladna, de lényegesen nem távolodnék el tőle. Mivel azonban szabályos hibák is becsúsznak az észlelésbe, a (d) integrálgörbéje — kisebb kezdeti ingadozás után — többnyire határozott irányzatúvá válik, és vagy emelkedik, vagy süllyed, de mindenképpen távolodik az abszcissza-tengelytől. Ezt a magatartását csak .hosszabb út után változtatja meg. 7'\ Ha megtekintünk egy-egy ilyen integrálgürbét (9.19. és 9.22a—c ábra), láthatjuk, hogy annak egy-egy része a többitől elütő jelleget ölthet. Átlagos emelkedési vagy esési viszonyai az előző vonalrészétől különböznek ; egyszer csak a meredekség méretében, máskor pedig még az emelkedés értelme is megváltozhatik, és a görbe általános esésbe csap át. Egy-egy azonos jellegzetességű vonalrészhez a kiegyenlítő egyenest megszerkesztve, ennek a kezdő és végpontja közötti ordináta-különbséget jelölte az oslói nemzetközi konferencia ^-vel. A fx mértéke : mm. A és q az egy-egy R szakaszon, illetőleg L vonalrészen végzett oda- és visszaszintezés eredményének különbsége (9.21. ábra). R egy-egy szintezési szakaszt jelent; nR a szintezési szakaszok, pedig a kialakított L szintezési vonalrészek száma. A kilométeres középhiba értéke valamennyi R szakaszból, illetőleg L vonalrészből számítva : m0 mm , 557
