Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Legegyszerűbb az az eset. amikor a kiegyenlítő egyenes ugyancsak vízszintes helyzetű, tehát csupán párhuzamosan eltolódott a diagram alapvonalához képest. Ezzel az esettel a valóságban nagyon elvétve találkozunk (9.14. a ábra). Gyakoribbak azok az esetek, amikor a kiegyenlítő egyenes az alapvonalhoz képest elfordult, és azzal kisebb-nagyobb szöget zár be. Ennek a fő típusnak két alosztálya lehetséges. Az egyik esetben a kiegyenlítő egyenes metszi a vízszintes koordináta-tengelyt (9.14. b ábra), a másik esetben pedig a fölött vagy az alatt marad (9.14. c ábra). Meg kell még jegyeznünk: nem kell feltétlenül egyetlen kiegyenlítő egyenest szerkeszteni a menetgörbéhez. Lehetnek annak olyan különböző természetű szakaszai, hogy nem is látszanék indokoltnak egyetlen kiegyenlítő egyenes alkalmazása. A csehszlovákiai változatos terepeken keresztülvezető szintezési vonalak tanulmányozásából azt a végkövetkeztetést szűrtük le, hogy a szintezési vonal magassági viszonyai (tagoltsága, terepszelvénye), valamint földrajzi környezete lényegesen befolyásolják a hiba integrál- görbéjének alakulását. A szóban forgó felsőrendű szintezési vonalakat a csehszlovák országos szintezési szolgálat 1922 és 1933 között a legkorszerűbb módon mérte. Zeiss A-típusú műszert és Z e i s s-féle invárszalagbetétes szintezőléceket használtak. Ezek szerint a léckorrekciós hiba e vonalakon gyakorlatilag zérusnak vehető [52], Mivel a műszersüllyedésből, valamint a kötőpontok süllyedéséből származó hiba kiküszöbölésére napjainkban szintén módot találunk [53], így közeleső az a feltevés, hogy azok a halmozódó, tehát szabályos jellegű hibák, amelyeket az integrálgörbék segítségével tüzetesebben is megismertünk, túlnyomórészt a refrakcióviszonyok változása folytán keletkeztek. Eszerint tehát refrakcióhibák mai korszerű szabatos szintezéseinket is terhelik, csak — a mai, igen jól kialakult, szabatos módszerek következtében — igen elenyésző mértékben. Megállapítható, hogy mivel a csehszlovák országos felsőrendű szintezést végrehajtó mérnöki kar példásan szabatos munkát végez, a szabályos hibák is igen kis értékek. De még ezek mellett a néhány mm-es értékek mellett is leszűrhetjük azt a végeredményt, hogy a napjainkban végrehajtott szabatos szintezések szabályos jellegű mérési hibái, elsősorban pedig a refrakció okozta hiba, még ma is a térszín magasságváltozási, növény földrajzi, éghajlattani, vízrajzi és talajvíz-viszonyainak, ez utóbbiakkal kapcsolatosan a vidék kőzet- és földtani viszonyainak is függvénye. Az ismertetett, különféle jellegű terepeken haladó szintezési vonalakhoz tartozó hibaábrákból világosan kiolvasható, hogy a refrakcióhibák a pillanatnyi helyi mikroklimatikus viszonyok szerint vagy arányosan növekednek, vagy arányosan csökkennek a lejtővel. Alakulásukat nemcsak a lejtő hajlási szöge, hanem a lejtő hossza is befolyásolja. Az is tagadhatatlan, hogy a refrakcióhibák alakulására az is érezhetően hatással van, hogy a szintezési vonal milyen tengerszínfeletti magasságban halad. A nehézségi viszonyoknak a tengerszínfeletti magassággal összefüggő változása nem okozhat számottevő hibát, mivel ez nagyságrendileg a biztosan észrevehető hiba (0,08 mm) határa alatt van. Az okot a növényföldrajzi és fizikai földrajzi tényezők megváltozásában kell keresnünk. Ismeretes, hogy ha a tenger színétől mind magasabbra hatolunk, más és más uralkodó növényzettel találkozunk. 150 m tengerszínfeletti magasságban kezdődik ma hazánkban és a velünk közvetlenül szomszédos területeken, így 550
