Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Lejtőn lefelé vagy felfelé haladáskor általánosságban nem részarányos (nem szimmetrikus) refrakciógörbe alakul ki. Aszerint, hogy a levegő hogyan melegszik fel, a görbe alakja különböző lehet. a) A 9.10. ábrán azt az esetet tüntettük fel, amikor a talaj közvetlen közelében hideg levegőtömeg helyezkedik el, amelyet a hajnali napsugarak — különféle lehetséges okokból, így pl. azért, mert az utat kétoldalt sűrű fasor szegélyezi stb. — nem tudnak felmelegíteni. A felettes légrétegek azonban lassan felmelegszenek, s erre ez, a talajjal érintkező hideg légréteg mintegy lefolyik a völgyfenékre, anélkül, hogy a lejtőn érdemlegesen felmelegednék. A magyar országos felsőrendű szintezésnél valóságos gyakorlati munkában eltöltött több mint 15 esztendő alatt igen számos esetben tapasztaltam ezt a jelenséget. Különösen értékes, ide vonatkozó tapasztalatokat szereztem az alatt a két esztendő alatt, amelyet 1941 —1942-ben a Borgói-havasokban és környékükön töltöttem. Szintezési csoportommal az Alföld szelíd síkságáról indultunk. Munkálkodva keltünk át 1100 m tengerszintfeletti magasságot meghaladó kárpáti hágókon, s ereszkedtünk le ismét, hol erdők között kanyargó, hol a kopár sziklaoldalakba kapaszkodó utakon a túloldali síkság irányában. Felejthetetlenül szép hajnalokon és színpompás alkonyba hajló délutánokon, felhők fölé emelkedő csúcsok birodalmában gyűjtögettem a magashegységi refrakcióviszonyokra vonatkozó tapasztalataimat. Napról napra és estéről estére új és újabb légköri viszonyokkal találkoztunk. Ezek közé tartoznak azok a viszonyok is, amelyekről fentebb és alább megemlékezem. Legyen szabad még megjegyeznem : a szabatos szintezési gyakorlatban eltöltött hosszú esztendők során nem volt olyan tereptípus, amelyen a legkülönbözőbb évszakokban heteket vagy hónapokat nem töltöttem volna. Nincsen az országnak olyan vidéke, amelyet a közvetlen szintezési gyakorlat szemszögéből nem ismernék. A különböző vidékeken, különböző évszakokban végzett munka során a szintezési refrakciónak sok száz jellegzetes esetével találkoztam. Ezeket a tapasztalatokat leszűrve arra a meggyőződésre jutottam, hogy meddő és célját tévesztett kísérlet a refrakcióhibákat a szabatos szintezési gyakorlatban úgy próbálni elkerülni, hogy matematikai összefüggéseket állapítunk meg, hőmérsékletváltozásokat mérünk és különféle függvény tani kapcsolatok fel- használásával igyekszünk olyan javításokat végrehajtani, amelyek egy megfelelőbb leolvasási értékhez juttatnak bennünket . A refrakciógörbe olyan változó alakot ölt percről percre, hogy azt matematikai formulával úgysem tudjuk nyomon kísérni. Az afféle kísérletek, amilyenekről fentebb szó volt, kizárólag arra jók, hogy reális számadatokkal is rendelkezzünk a refrakció nagyságrendjét illetően, a mai szabatos szintezésekkel kapcsolatban. Sokkal inkább arra van szükség, hogy azok a kartársak, akik a szabatos szintezési gyakorlatban benne élnek, igyekezzenek kiismerni az egyes vidékek refrakcióviszo- nyainak természetét, jellegzetességeit, és készítsenek tapasztalataikról használható feljegyzéseket. Az a néhány refrakciós jelenségtípus, amelyet az alábbiakban ismertetek, hazánknak nem egy vidékére jellemző. a) alatt említettem azt az esetet, amikor például kétoldali erdő vagy sűrű fasor szegélyezi azt az utat, amelyen szintezési vonalunk halad. A hajnali napsugár nem tudja a fasor közé szorult hideg légtömeget felmelegíteni. A térszín felett 1,5—2,0 méter magasságban levő légtömegek még lassan fel543
