Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

9.02. A SZINTEZŐLÉCEK KOMPARÁLÁSÁNAK ÜGYE A NEMZETKÖZI FÖLDMÉRÉS KONFERENCIÁIN AZ 1890-ES ÉVEKBEN

A 7. fejezetben, a bécsi katonai szintezés ismertetése kapcsán foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogyan történt a monarchiában a szintezőlécek vizsgálata és komparálása. Az alábbiakban ezt a kérdést nemzetközi vonatkozásban igyekszünk átfogóan áttekinteni.

Az 1860-as években megszervezett Európai Fokmérés, majd Nemzetközi Földmérés keretében összegyűlt kiváló geodéták kezdettől fogva igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a szabatos szintezéseknek, és aránylag eléggé korán felismerték annak az elvnek fontosságát, hogy mérés közben a szintezőlécek hosszának nem szabad változnia, vagy — ha változnak — ismernünk kell a változás szabatos mértékét.

Az ide vonatkozó vizsgálatok közül a legalaposabbaknak és legkiterjedtebbeknek Loins Goulier francia ezredes kísérletei mondhatók mindazok között, amelyeket ezen a téren valaha is végeztek.

Goulier idevágó kísérleteinek zömét 1883/84-ben folytatta, hivatalos közzétételükre azonban csak jóval később került sor [20]. Mindamellett a kísérleti eredmények alapján szükségessé vált módosításokat Franciaország az országos felsőrendű szintezésben már 1885-ben bevezette. Példáját azonnal követte néhány más, vele szomszédos állam, így pl. Olaszország is.

A szóban forgó kísérleteket Goulier igen különböző viszonyok között folytatta. A kísérleti szakaszoknak nemcsak terepviszonyai voltak egymástól merőben különbözők, hanem ezenkívül átlagos tengerszínfeletti magasságuk is merőben eltérő volt; ezért mind hőmérsékleti, mind páraviszonyaik is teljesen különböztek egymástól. Mindezekhez vegyük még azt is, hogy a szóban forgó szakaszokat 14, különböző fanemből készült szintezőlécekkel mérték végig.

Sok kiváló tapasztalatot lehetett a kísérletek alapján levonni, s ezek értékesen járultak hozzá a feladat megoldása célravezető módjának megtalálásához.

Goulier alapvető meg állapításai — a szintezőlécekkel kapcsolatban — a következők [21],

1. A lécek méretváltozását a fa rostjaiban, főként hosszirányban végbemenő változás okozza.

2. Valamennyi fanem közül a gyantatartalmú fák kevésbé érzékenyek a nedvesség okozta változásra, mint a többiek.

3. A gyakorlatban előforduló rendes körülmények között a lécek szabályszerű hosszváltozása arányos a levegő páratartalmának változásával, feltéve, hogy a gyantatartalmú rostok Sértetlenek.

4. A festett beosztás kevéssé változik, s főként kevésbé gyorsan változtatja hosszát akkor, ha a szintezőlécet a festett beosztás teljes hosszában olajban forraljuk, szemben azzal, mint ha egyszerűen természetes állapotában hagyjuk. Az olajjal való telítésnek azonban csak minimális mértékűnek szabad lennie.

5. A hőmérséklet hatására mindegyik fafajta érzékeny, akár természetes akár festett vagy olajjal telített állapotban. A lécek megnyúlása bizonyos korlátozott határok között arányos a hőmérsékleti viszonyokkal és a térszíni viszonyok alakulásának is függvénye.

6. A szintezőléceket rendesen nem közönséges fenyőszálakból szokták készíteni, hanem három-négy száraz rétegből összeragasztott, lemezeit formá528