Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
szerű lapjukon félgömbszerű gombbal (8.25. ábra). Eléggé alacsonyan vannak befalazva, úgyhogy szintezőléccel könnyen rájuk állhat a léctartó munkás. 1954 nyarán több mint száz kilométer hosszúságban végeztem ellenőrző szintezést a Körösök mentén, a torkolattól Körösladány, Köröstarcsa magasságáig. Meghatározásunk szerint a folyammérnöki hivatal által beszintezett kövek és magasságjegyek alapszintje az országos szinttől 0,735 27 m-rel tér el. A különbség meghatározásának középhibája : ±58,5 mm. A különbségek eloszlása a következő : Kunszentmártonnál a különbözet 626 mm. Ez a különbség 50 km-en 834, illetőleg 816 mm-re növekszik, majd további 20 km-en 730 mm-re csökken. Ezt követően újból növekszik a különbség, és Körösladánynál, illetőleg Köröstarcsán 776 mm-t ér el. Ezen a vonalon tehát a folyammérnöki hivatal szintezése mintegy ±0,5 mm kilométerenkénti középhibá- júnak mondható. “A. o 8.25. ábra A Folyammémöki Hivatal peremes táblája, felső lapján gombbal 8.18. A FOLYAMMÉRNÖKI HIVATALOK SZINTEZÉSEI Még a XVIII. század végéről maradtak ránk a nagy folyók körzetében létesített, Strom bauleitun g-nak nevezett hivatalok. Ezek végezték a folyók medrének szabályozásával és a helyi mederrendezésekkel kapcsolatos teendőket. A szabadságharc utáni időkig az Országos Építészeti Főigazgatóságnak, illetőleg 1848—1849-ben a közlekedésügyi miniszternek voltak alárendelve. Az 1860-as években ezek a hivatalok sorra m. kir. folyammérnöki hivatalokká alakultak át. 1867-ben már valamennyi későbbi folyammérnöki hivatalt megszervezték. Ezeknek a hivataloknak volt elsőrendű kötelességük, hogy a folyók mentén szabályozási és mederrendezési célokból szintezési hálózatot fejlesszenek ki. Ennek a feladatnak a nevezett hivatalok eleget is tettek. Nem fejlesztettek azonban önálló hálózatot az egész országra vonatkozóan, hanem mivel 1843 óta rendelkezésre állottak a Vásárhelyi Pál által szerkesztett, egységes adriai alapszintű, az országnak jóformán egész területére kiterjedő ponthálózatot tartalmazó protokollok, a folyammérnöki szintezések mindenütt a Vásárhelyi-féle adriai alapszinten levő alappontokhoz csatlakoztak [31]. Sajnos, a háború alatt a folyammérnöki hivatalok iratanyagának igen tetemes része a dunakeszi—alagi határban levő gátőrházban elpusztult. (A főváros bombázása miatt mentették oda az egész iratanyagot sok más, pótolhatatlan írott emlékkel, adalékkal együtt. Ott vesztek el az eredeti Vásárhelyi-féle felvétel [Duna- és Tisza-mappáció] eredeti lapjai is, mivel a környéken megfordulók rájöttek, hogy a térképlapok vászna igen jó minőségű, erős anyag.) A folyammérnöki hivatalok megmaradt iratanyaga pedig akkor tűnt el, amikor 1950 táján ezeket a hivatalokat megszüntették és az Országos Vízgazdálkodási Hivatal keretébe beolvasztották. Ha ez az iratanyag, 517
