Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
1840-ből ismerjük a Voigtlünder-cég első nyomtatott árjegyzékét. Ezzel a becses irattal részletesen alább foglalkozunk. Itt csak azt említjük meg, hogy a Liesganig-íé\e műszer ebben is szerepel, mégpedig a ,,111. N Íveli irinstru- mente” csoportjában : ,,17. Nivellirinstrument liskanisch mit einem terrestrischen Perspectiv mit 4 Gläsern sammt Stativ ............................. 109 fl.” [85]. A zaz a Liesganig szerkesztette szintezőműszer terresztrikus távcsővel felszerelt műszer. A távcső négy lencsét tartalmaz. A továbbiakban látjuk majd, hogy a 150 angol fontnyi ára ezt a műszert 1830-ban a legdrágább szintezőműszerek közé sorozza. Még 10 év múlva is, 109 forintos árával a második vonalbeli szintezőműszerek közé tartozott. A Voigtländer-féle árjegyzék kihangsúlyozza, hogy a Liesganig-féle szintezőműszernek terresztrikus távcsöve van. Tudvalevő ugyanis, hogy kétféle távcsövet szokás megkülönböztetni. Az asztronómiai vagy Kepler-féle távcsövek fordított képet szolgáltatnak. Ezeknek hossza kb. annyi, mint két lencséjük gyújtótávolságának összege. A terresztikus vagy Galilei-féle távcsövek 4 lencséből állanak, és egyenes képet szolgáltatnak. Ugyanis két lencsének csupán az a feladata, hogy az egyébként fordított képet visszafordítsa. Ma már az utóbbi típusú távcsövet geodéziai műszereken egyáltalában nem alkalmazzák, mert két lencse fölöslegesen nyeli el a fényt és sok helyet foglal [85], Itt emlékezünk meg a múlt század finommechanikai, azaz műszerkészítő és javító műhelyeiről is. Műszerkészítő műhelyek Budán vagy Pesten nem voltak, műszerjavító műhelyekről azonban van tudomásunk. így pl. Huszár Mátyás igazgató mérnök, 1819-ben kéri, hogy a Körös- felvétel céljára Haurant pesti mechanikussal készíttethessen egy Scala-1 (vízmércét), amelyet egyik mérnöke felerősíttetne a Körösök egyik, Arendator- nak nevezett hídjára [86]. Később, jó két évtized múlva feltűnik Pesten egy Nuss nevű finom- mechanikus. Lányi Sámuel, a Tisza térképezésének igazgató mérnöke 1843 őszén egyszerre 9 szintezőműszert küld fel Budára javítás végett. Vásárhelyi Pál intézkedésére a műszereket Nuss műhelyébe viszik nov. 1-én. A mester a műszerek javításával nov. 29-re készült el, és 44 Ft 30 kr munkadíjat számított fel [87]. A hazánkban használatos szintezőműszerek legtöbbjét ebben az időben Bécsben szerezték be, javításra pedig — határainkon kívül — a műszerek csakis ide kerültek. Bécsben ez időben három neves finommechanikus műhelynek volt kapcsolata a budai magyar Országos Építészeti Főigazgatósággal. Közülük legrégibb a Wilhelm Voigtländer Sei. Sohn Franz, Gumpendorf bei Wien cég. 1827-ből kelt az első írásos nyom, amely Gerhard Sadtler „privi- legizirt Mechaniker” (szabadalmazott mechanikus) műhelyével fennálló kapcsolatainkra utal, és — miként az ügyiratokból látható — a kapcsolat hosszas és termékeny volt. Sadtler saját szerkesztésű szintezőműszereket is gyártott, és az 1828 — 1848 közötti nagy folyószintezéseknél néhány Sadtler-típusú. szintezőműszert is láthatunk a főigazgatóság birtokában. A harmadik bécsi finommechanikai műhely, amely a magyar Orsz. Építészeti Főigazgatóságnak dolgozott, az ugyancsak „privilegister Mechaniker” Carl Edmund Kraft. Kapcsolata jelek szerint — onnan ered, hogy Vá sár helyi Pál személyesen ismerte a céget. Nemcsak geodéziai, hanem víz4 lieiidefy : Szintezési munkálatok 49
