Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

' j'• I | ' "

PRH

műszerállványával (8.11. ábra). Ez volt az első műszerállvány, amely szakított a tömör állványlábakkal. Helyettük 1 cm vékony lemezekből, rácsos szerkezetként alakították ki a lábakat. Ugyancsak ezen a műszeren találkozunk első ízben lefelé ívesen vékonyodó heggyel és tiprásra alkalmas kiugró konA

8.10. ábra

Berthelemy-íéle szintezőműszer koinoidenciás berendezése a szintezőlibella buborékjának középreállításálioz

zollal ellátott vassaruval. Érthető, hogy Hirschfeld Sámuel mérnök, aki a -földművelésügyi miniszter megbízásából az 1889. évi párizsi világkiállításon a francia országos felsőrendű szintezés műszereit tanulmányozta, lelkesen ezt írja [5] : „könnyen belátható, hogy olyan szerkezettel állunk szemben, amely akármilyen talajon szilárdan áll, és a szélnyomás iránt sem annyira

A Berthelemy-íéle szintezőműszer állványának fejezete

érzékeny, mint az eddig használt műszerállványok”.

A távcsövön is több lényeges újítás tűnik fel. így a diafragma nem pókhálószálas szálkeresztet tartalmaz, hanem ehelyett lehetőleg légmentesen elzárt térségben finom üveglapot helyeztek el, és erre van a szálkereszt rákarcolva. A szálkeresztnek két vízszintes szála távmérésre is alkalmas. Szorzóállandója kereken 100.

Mivel a franciáknál az volt szokásban, hogy egy-egy műszerrel két észlelő dolgozott, megoldották azt is, hogy különböző szemű észlelők is kényelmesen tüntethessék el a parallaxist. Ez ideig ui. a távcső hosszát csakis úgy lehetett változtatni, hogy a szálcsövet jobbra-balra forgatva, ki- és becsavar486